Dzsóker a francia pakliban

Éppen százhúsz esztendeje, 1891-ben hirdették meg a Racing Club de France első versenyét, de akkoriban még füvön viaskodtak az urak, s csak hazaiak, illetve olyan külföldiek szerepelhettek, akik francia klubban teniszeztek.

Az idő múlásával a pályaborítás és a helyszín változott (Porte d’Auteuilben 1928-ban épült az egykori repülős nevét viselő Roland Garros stadion), a nemzeti sovinizmus pedig immár csak arra korlátozódik, hogy az angol egyedül itt nem számít a sportág hivatalos nyelvének: a franciák rendíthetetlenül csak franciául számolnak… Ez legyen persze a legnagyobb baj az egyébként tökéletes viadallal, amelyet időtlen idők óta nem hivatalos salakpályás világbajnokságként tartunk számon, s ennek okán a vörös borításon edződött honfitársainknak is a legkedvesebb tornája.

Federer és Djokovics mosolyog, de lehet, hogy Nadal nevet a végén
Federer és Djokovics mosolyog, de lehet, hogy Nadal nevet a végén

A nagy versenyek közül a párizsi az egyedüli, ahová valóban „beszökött” a magyar tenisz: Asbóth József (1947) és Körmöczy Zsuzsa (1958) révén csak innen sikerült egyéni Grand Slamtrófeát hazahozni, párosban pedig Temesvári Andrea (Martina Navratilova társaként 1986-ban) ésTaróczy Balázs (Heinz Günthardt oldalán) ünnepelhetett tornagyőzelmet a francia fővárosban. Az utóbbi diadal éppen harminc éve volt, s ha már a jubileumoknál tartunk, említsük meg, hogy a párizsi salak legeredményesebb magyar harcosa, a „Little Suzy”-ként ismert Körmöczy pontosan fél évszázada érte el a magyar női tenisz utolsó kiemelkedő egyéni sikerét (elődöntő). A férfiaknál néhány évvel későbbre datálható a legendás teljesítmény: Gulyás István 1966-ban maga kérte a szombati döntő elnapolását, hogy sérült ausztrál ellenfele felépülhessen a vasárnapi aranymeccsre, amelyet aztán Roche meg is nyert.

A felnőtteknél évtizedek óta statiszták a magyarok. A főtábla versenyei csak most kezdődnek, de Balázs Attila már kedden elbúcsúzott – a selejtező első körében. A férfiaknál nincs több magyar játékos, a hölgyeknél pedig Arn Gréta és a gerincsérülése ellenére is rendületlenül próbálkozó Szávay Ágnes szerepel a 128-as főtáblán. Ami a női versenyt illeti, akár fogadni is lehetne egy új bajnokra (bár a címvédő olasz Schiavone, s korábbi két győztes, az orosz Kuznyecova és a szerb Ivanovics is ott lesz a mezőnyben). A sok egyenlő közül azonban nehéz megjósolni, az idén ki fut be elsőként. Bárki nyerhet. A két orosz, Sarapova és Zvonarjova, a német Görges, a kínai Li Na és a világelső dán Wozniacki valamivel a többiek előtt jár az esélylistán.

Az urak kapcsán mindenki a nagy trióról beszél, és valóban szenzáció lenne, ha nem a Nadal, Djokovics, Federer hármasból kerülne ki a győztes. Ezzel együtt ne feledjük, hogy külső körről is az élre lehet jutni. Gondoljunk csak arra, hogy akár csak ebben az évezredben is kiket ünnepelt már a Roland Garros: Kuerten, Costa, Ferrero, Gaudio jó „spílerek” ugyan, miként az immár kétszer finalista Söderling, de egyikük sem mérhető az „égiekhez”. Azaz a svájci úrhoz (Federer zsinórban háromszor döntőzött Párizsban, mire 2009-ben végre felülhetett a trónra), a mallorcai világelsőhöz (Nadal sorozatban négyszer volt bajnok, s aztán egy év kihagyással tavaly ismét első lett), s a szerb trónkövetelőhöz (Djokovics az idén négyből négyszer verte a spanyolt: kétszer kemény pályán,Madridban és Rómában pedig salakon).

Mégis arra tippelünk, hogy a Szajna partján megszakad „Dzsóker” fantasztikus sorozata, Nadal pedig a trónon maradhat Párizsban. Szép „vigasz” lenne ez számára, hiszen beérné a hetvenes évek legendás svéd bajnokát; Björn Borg hatszor, sorozatban pedig négyszer egymás után nyert Párizsban. Ám „Rafa” még esetleges nagyszerű sikere dacára is búcsúzni kényszerül majd világelsőségétől. Mert ahhoz nem fér kétség, hogy a következő hónapok, évek Djokovicsról szólnak… A szerb nagyszabású előzési hadművelete már Párizsban megvalósulhat, hiszen 405 pontos hátránya minimálisnakmondható. Nem kell sokat számolgatni, a képlet igen egyszerű: ha Nadal a torna bármelyik fordulójában kikap, akkor Djokovics szereplésétől függetlenül elveszíti világelsőségét. Az ibériai salakkirály csak akkor őrizheti meg (vélhetően időlegesen) a pozícióját, ha ő veretlenmarad Párizsban, s a szerb nem jut túl az elődöntőn. Minden más szcenárió az élre röpíti a „Dzsókert”, még az is, ha egymás ellen játsszák a döntőt, s a csúcstalálkozó Nadalé lesz.

Ha a szurkoló kívánsága érdekes lehet: bárcsak ez a párosítás lenne két hét múlva az első helyért! Bárki győz, a publikum nyer.

Magyar dicsőségfal

1938: 3. Szigeti Ottó, Gábori Emil. 1939: 3. Szigeti Ottó, valamint a Gábori, Feret (francia) férfi páros. 1947: 1. Asbóth József, valamint 3. az Asbóth, Körmöczy vegyes páros. 1948: 3. Körmöczy, Doleschell női páros. 1956: 3. Körmöczy Zsuzsa. 1958: 1. Körmöczy. 1959: 2. Körmöczy. 1961: 3. Körmöczy. 1966: 2. Gulyás István. 1967: 3. Gulyás. 1980: 3. Taróczy Balázs, Manson (amerikai) férfi páros. 1981: 1. Taróczy, Günthardt (svájci) férfi páros. 1983: 3. Taróczy, Günthardt. 1985: 3. Temesvári Andrea, Burgin (amerikai) női páros. 1986: 1. Temesvári, Navratilova (amerikai) női páros.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.