Kisvártatva amúgy a hangulat is pokolivá vált, lévén, hogy az Albacomp összeszedettebben, nagyobb önbizalommal kosárlabdázott, a publikum hazai része pedig ezt erősen zokon vette. Keller vendégjátékost a második, immár elhibázott zsákolási kísérlete után speciel a nem hagyományos párkapcsolatban élőkre vonatkoztatott jelzővel illették a szolnoki drukkerek, Poór edző meg –27:33-nál – kénytelen volt időt kérni, hátha jobban fel tudja hívni a figyelmet például Hanga alakításaira.

A következő évadban alighanem külföldön szereplő klasszis az első két negyedben extrát nyújtott: az volt az ember érzése, hogy a nézőtérről is bevágná a triplákat. A huszonkét éves játékost nyilván hajtotta az is, hogy hétfőn – 27 pontja ellenére – kézremegés miatt rajta ment el a meccs, mindenesetre ezúttal már a nagyszünetben 17 „egység” állt a neve mellett, miközben az Albacomp 44:37-es előnnyel vonulhatott pihenni.

A folytatásban volt „közte tíz” is, ám e párharcban már megtanulhattuk: mindig akad valami fordulat. És tessék: a príma center, Báder, továbbá Trotter és Horváth „ébredésével” a záró tíz percre szinte bedarálta riválisát a Szolnok... A végén megejtett Trotter-zsákolás szó szerint Olaj volt a tűzre, a 80:72-es végeredmény (legjobb dobók: Báder 24, illetve Hanga 23) folytán pedig kvázi szétrobbant az „izzó” csarnok. A döntőt 0:2-ről megfordító Szolnok 2007 után ünnepelhetett újra: gazdag lelőhely az, ahol az Olaj mellett aranyat is találni...