Lóránt Gyuka levegője

Ebben a labdában még a levegő is a régi – mondja Mecséri Annamária, a kőszegi Lóránt Gyula-kiállítás szervezője, s a vitrinbe zárt gömbre mutat. Nemcsak aláírta, de rúgta is ezt a labdát az Aranycsapat középhátvédje – a kőszegiek szerint „Gyuka”, Szepesi György közvetítéseiben „Lóri” –, mégpedig a 100. magyar–osztrák válogatott mérkőzésen 104 ezer néző előtt 1955. október 16-án. Természetesen nyertünk, mégpedig 6-1-re.

Akár ki is írhatnák a vitrinre: „A labda gömbölyű. Ha szögletes volna, akkor dobókocka lenne.” Így ironizált egy esélylatolgató kérdésre válaszolva Lóránt immár németül, amikor a Bundesligában edzősködött.

-
A SZERZŐ FELVÉTELE

Talán ki kellene engedni az ötvenhat éves szuflát a Buzánszky Jenő által őrzött labdából, frissíteni a hazai futball jelenkori levegőjét, gondolom illetlenül, hiszen ez a nap nem az időszerű sporttörténések, hanem a futballemlékezet ideje Kőszegen. Özvegye és lánya kezdeményzésére hazahozták a város Lipovics Gyulára keresztelt szülöttjének a hamvait a németországi Endingenből, s abba a földbe temették el, amelynek rengeteg dicsőséget hozott.

Ennek egyik szimbóluma helsinki olimpiai aranya – csak a megnyitó előtti percekben tették ki a tárlóba, annyira féltik – meg a világbajnoki ezüst 1954-ből. Mellette a korabeli Népsport kesergése arról, hogy „a magyar csatársor összeállítása helytelennek bizonyult”.

Két éve Németországban volt alkalmam megkérdezni Horst Eckelt, az akkori világelső német csapat hátvédjét a berni döntőről. Széttárta karjait, és csak annyit mondott: „Nem tudom, mi volt a titok, mert akkor nem mi, hanem a magyarok voltak a világ legjobbjai.” Aztán Puskást emlegette meg Lórántot, mert velük később is kapcsolatot tartott.

Lóránt Gyula időszaki kőszegi kiállítása nem hivalkodó, de büszke. A helyi, valamint a sportmúzeumból és magángyűjtőktől származó relikviák között ott található a futball-legenda igazolójegye a Kőszegi SE-hez, ahol elkezdte a pályafutását. A filatelisták ritka bélyegeken, dedikált képeslapokon idézik meg a magyar futball aranykorát; játékostársak vallomásait hallhatjuk-láthatjuk; archív képkockákon pedig az ötvenes évek fociját láthatjuk egy stilizált nézőtérről az apró kiállítótérben. Aztán az edzői sikerek állomásai következnek Bayern Münchenzászlóval, szaloniki emlékekkel... (Jaj! Lóránt a PAOK bajnokimérkőzésén, a kispadon halt meg 1981-ben.)

Az egyik tárlóban gombfoci az Aranycsapat játékosaival. Kőszegi fia talok jönnek, talán középiskolások, valamennyien tudják, ki is volt Lóránt „Gyuka”.

De mi az a gombfoci? – néznek egymásra tanácstalanul.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.