A szakember e meghökkentő példával magyarázta a hallgatóságnak, hogy miért javasolta ázsiai játékosok szerződtetését a klubnak. Újszerűnek aligha nevezhető ötlete: megannyi szigetországi egylet fordult már az óriási kontinens felé abban a reményben, hogy érdemben növelheti szurkolói számát. A terv messzemenően logikus, hiszen Európában stabilizálódott a piac, Amerika déli fele – érthető okokból – nem vevő az importfutballra, az északi részét jól működő, precízen szervezett profi ligák gyarmatosították, Afrika szegény, így Ázsia tetszik a kitörési pontnak.

A Premier Liga fölöttébb népszerű a földrészen, az angol csapatok időről időre föltűnnek a helyi stadionokban. Kétévente négycsapatos tornát rendeznek, amelyen három szigetországi együttes vesz részt. Az idei via dalon, amelynek Hongkong ad otthont, föllép a Chelsea, az Aston Villa, valamint a Blackburn Rovers is. Csakhogy a profi marketingpolitika ellenére sem érik el a klubok a remélt profitot. Pedig a piaci potenciálokat jelzi, hogy 2003-ban háromszázmillió kínai nézte a Manchester City–Everton találkozót, mert honfi

társaik egyike is játszott a meccsen. Elemzők szerint a csapatok nem megfelelően használták ki a 2002-es japán–dél-koreai közös rendezésű világbajnokság utáni kegyelmi időszakot. Kivételt jelent a Manchester United, amely nem csupán David Beckham fölfoghatatlan népszerűségének köszönheti az áttörést, hanem Park Ji-Sung leigazolásának is. Persze Sir Alex Ferguson nem csak dísznek szerződtette a dél-koreai játékost: a futballista azóta is stabil tagja a garnitúrának.

Az ázsiai kötődésű játékosok nélkülözhetetlennek tűnnek, ha egy klub jelentős nyereséget akar elkönyvelni Ázsiában. A rendszeres viziteket sem szabad mellőzni, mert ha a drukker sohasem láthatja kedvenc együttesét élőben, akkor nehéz neki megmagyarázni, hogy miért vásároljon ötvenfontos mezt a néhány fontos replika helyett.

A csapatok – azutóbbi időszak viszszafogott sikerei ellenére – nem adják föl a hódító terveket. A Liverpool és a Chelsea például a milliárdos lakosságot fölmutató India felé fordult. A klubok akadémiákat nyitottak a hatalmas országban, ahol 325 millió 20 és 35 év közötti fiatal él. Ugyanakkor a feladatot nehezíti a krikett hegemóniája, amit aligha lehet egyik napról a másikra megtörni. A londoni együttes vezetői máris leszögezték: akkora a piac, hogy a két sportág bőven megél egymás mellett is.

Mindenesetre különösebb meglepetést aligha okozna, ha a két csapat hatalmas felhajtás közepette tizenéves indiai tiniket igazolna, akikben a következő évtized Messibe oltott Ronaldóját vélnék fölfedezni.

Első az üzlet.