Hoki-vb: mese a legkisebb fiúról
Az akkori siker nyomán a B csoportba jutott a csapat, és az ágrólszakadt magyar jégkorong azóta is úgy él a szemtanúk szívében, mint a zsákfaluból szerencsét próbálni induló legkisebb fiú meséje, akinek csodák csodájára valóra vált az álma. A legkisebb fiú azóta felnőtt, de hogy honnan indult, azt sem ő, sem az érte szorító nem felejti azóta sem. Ma már izmosabb, más a célja, más közegben éli napjait, és olykor hajlamos azt hinni, hogy az a bizonyos zsákfalu nem is létezett...
A folyamatos csodavárás a magyar jégkorong legbensőbb sajátja hosszú évtizedek óta, és ez átsütött a Papp László arénában töltött napokon is mindvégig. A B csoportos (hivatalos nevén divízió 1-es) világbajnokság a jégen és a tribünön az első meccstől az utolsóig a túláradó szeretet és reménykedés jegyében telt, hogy aztán szombat este tíz óra tájban egy emberként roppanjon össze játékos és szurkoló, amikor bizonyos Giulio Scandella korongja utat talált Szuper Levente kapujába... A 3:3-mal zárult rendes játékidőt követő hosszabbításban, a létszámhátrányban játszó – korábban a rivális kétgólos előnyét ledolgozó – házigazda nem bírta tovább az olaszok nyomását, s bár Dumas, az amerikai játékvezető, biztos, ami biztos, kikérte a videobíró segítségét, a „mozizás” közben is tudta már mindenki: itt a vége. A közönség síri csendben figyelte a záróceremóniát, a vb-n a nemzetközi szövetséget képviselő ellenőr pedig elcsukló hangon köszönte meg az élményt, az utánozhatatlan hangulatot, a miliőt, amit a nyolcezer drukker varázsolt a csarnokba, és közölte: ha már a csapaté nem lehetett, a szurkolókat feltétlenül megilleti a világbajnoki cím.
S vajon a válogatottat is megillette volna?
A kérdések kérdése utólag nem fontos, legfeljebb érdekes. Ráadásul aligha adható rá megfellebbezhetetlen válaszként „igen” vagy „nem”. Ha visszaidézzük a négy mérkőzésen történteket, különösképpen az olaszok elleni „döntőt”, részint kijelenthető, hogy a hazai csapat legnagyobb erénye megint csak a szíve volt, részint pedig megállapítható: a mai vérprofi sportban a lélek és az akarat megfeszített ereje átmenetileg elegendő lehet az eredményességhez, hosszabb távon azonban a fizikai és technikai képességek a meghatározóak. Az utolsó meccs hajrájában az ellenfél a játék minden elemében a magyarok fölé kerekedett, bár a drukker szeme hajlamos ilyenkor épp a fordítottját látni. Idő kérdése volt, mikor csuklik össze az amúgy példátlan tartást mutató társaság, s kis szerencsével történhetett volna ugyan másképp is, ismerjük el lovagiasan: a jobban jégkorongozó együttes vívta ki a magasabb osztályba jutást.
Szelíd javaslat: ne legyen hiányérzetünk. Három éve, Szapporóban megesett a nagy eset, ennek nyomán két esztendeje kipróbálhatták magukat a játékosok azon az eseményen, amelyen korábban csak akkor vehettek részt, ha jegyet váltottak rá... A kiesés után, tavaly, Szlovéniában – miként most is – az utolsó mérkőzésen bukott el a csapat, miközben messzemenően igazolta: betonbiztos a helye azon válogatottak között, amelyek jó eséllyel szállhatnak harcba az A csoportos szereplésért. Így volt ez az idén is, s – bár a sportág újkori történetének mesehősei közül aligha vállalja mindenki az újabb kihívást, Palkovics Krisztián például már kijelentette, hogy számára minden valószínűség szerint lezárult egy fejezet – bizonyára így lesz jövőre is. Nem pusztán a saját lelkünk megnyugtatása miatt rögzíthetjük tehát: a magyar hoki még nem A csoportos nívójú, de immár megkerülhetetlen együttese a másodosztály élvonalának, olyan mezőny bivalyerős tagja, amelynek tagságáról annak idején csak álmodozhatott.
Semmi kétség: a „zsákfalu”, a szerencsét próbálni induló „legkisebb fiú” ma már csak emlék. Ám ha nem felejtjük a düledező Kisstadion jeges lépcsőit, vagy a jászberényi lelátói vacogást, azt, hogy miképpen is kezdődött a történet, meglehet: a szomorú szombat éjszaka után, felocsúdva a bánatos bódulatból mégiscsak van mit ünnepelni...
Fel is út, le is út
A divízó 1-es világbajnokság végeredménye. A csoport (Budapest): 1. Olaszország 11 pont, 2. Magyarország 10, 3. Dél-Korea 4, 4. Hollandia 3, 5. Spanyolország 2. B csoport (Kijev): 1. Kazahsztán 14, 2. Nagy-Britannia 12, 3. Ukrajna 10, 4. Lengyelország 6, 5. Litvánia 3, 6. Észtország 0. A vb A csoportjába az olasz és a kazah válogatott jutott fel, a divízió 2-es osztályba (C csoport) a spanyol és az észt együttes esett ki.
