Spanyolfaljárók

Kissé vontatottan, de annál vidámabban kezdődött a magyar válogatott harmadik, spanyolok elleni mérkőzése a budapesti divízió 1-es világbajnokságon: előbb Pozsgai 10. percben, emberfóros szituációban lőtt gólja után állt a játék hosszasan, mindaddig, amíg a macidobálós felhívásra a pályára repült több ezer plüssfigurát összegyűjtötték, majd három perccel később, amikor közvetlenül egy „szabályos” pauzát, az ellenfél időkérését követően berobbant a Papp László aréna egyik plexieleme.

Ekkor már 3:0-ra vezetett Ted Sator együttese – másodikként Benk, aztán pedig Horváth András talált az ütősnek jóindulattal sem nevezhető rivális kapujába –, úgyhogy a közönség az elfogadható mennyiségűnél kevesebbet szentségelt amiatt, hogy a sportrendezvényekre (előbb-utóbb le kell írni) jószerével alkalmatlan új „BS”-ben bő negyedórát vett igénybe a védőpalánk jobb helyeken talán háromperces cseréje...

Fölöttébb oldott maradt a hangulat a továbbiakban is, ami nem csoda, mert az első játékrészben további két alkalommal rezdült meg a spanyol háló (Ladányi megszerezte első gólját a világbajnokságon, míg Sille irtózatos löketébe Benk szúrt bele jó tempóban; 5:0), így aztán a folytatás nem a tétmeccsek, hanem a dzsemborik miliőjében telt. Az ellenfél iránti lovagiasság okán nem részletezném, hogy a folytatásban miként csinált bohócot „vetélytársából” a házigazda alakulat, a történeti hűség kedvéért azonban leírom: megint Horváth, majd Palkovics és Kovács Csaba volt eredményes a második húsz percben, így 8:0-ás állásnál fordultak a csapatok a befejező periódusra.

Az utolsó szakaszban – Brabo révén – csodák csodájára szépítettek a spanyolok, ám Palkovics, Galanisz, Kovács, a vb első napján peches bokasérülést szenvedő, társaihoz pénteken csatlakozó Bartalis, s végül Sofron tudatosította bennük, hogy a lényeget illetően változatlanul egy csapat van csupán a jégen (13:1).

A történteket ezzel együtt hiba lenne kedélyes játszadozásnál többre értékelni. Hangulati felvezetésnek mindenesetre tökéletes volt a találkozó a mai, szintén este fél nyolckor kezdődő, várva várt ütközetre. Kockázat nélkül kijelenthető, hogy az A csoportból tavaly lebukó, a zárónapra szintén hibátlan mutatóval forduló olaszokkal szemben „árnyalatnyival” nehezebb dolga lesz a magyar válogatottnak, de a világbajnokságon eddig nyújtott, imponáló produkció alapján az álom kategóriájából akár a realitáséba is sorolhatjuk a remélt sikert és az azzal járó magasabb osztályba jutást.

Az esztendő legfontosabb hazai hokimeccse előtt kéretik a torkokat erősen köszörülni!

Légkorong. Nem éri a jeget a spanyol játékos lába
Légkorong. Nem éri a jeget a spanyol játékos lába
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.