A tizenéves labdarúgók külföldre igazolásának divatos magyarázata szerint a „felelőtlen” menedzserek érdeke, hogy a lehető leghamarabb határon túlra repítsék ügyfeleiket. Kövesdi Viktor, a CMG menedzseriroda igazgatója cáfolja, hogy a FIFA-licences szakemberek különösképpen ösztönöznék a korai tranzakciókat, hiszen az ismeretlen talentumok értékesítése nem túlságosan jövedelmező biznisz, sokkal inkább befektetés. A direktor egyébként sem rajong a „gyermeküzletekért”: szerinte csak akkor van értelme a költözésnek, ha a hazai pályákon már nincs meg a fejlődés lehetősége. Kövesdi rámutat: sok esetben csupán pénzügyi okok szólnak a távozás mellett, egy előnyös szerződés ugyanis a szülőknek is megélhetést biztosíthat...

Az újabban az utánpótlásrendszer alapjának tekintett akadémiák tizenhat esztendős korukig nem köthetnek profi megállapodást a játékosokkal, ellenben a fiatalok – kontraktus hiányában – szabadon távozhatnak, így az intézmények arra kényszerülnek, hogy minden tehetséggel szerződést írjanak alá. Ám ebben az esetben fizetést kell utalniuk a lurkóknak... A helyzet közel sem ideális: a FIFA, az UEFA, valamint az Európai Unió már vizsgálja a korrekció lehetőségét.

Kövesdi felhívja a figyelmet azokra a megfigyelőkre, akik külföldi klubok vagy ügynökségek megbízásából árasztják el a magyarországi pályákat, s meghökkentően fiatal, tizenhárom-tizennégy éves játékosokat invitálnak próbajátékra. A menedzser ugyanakkor úgy véli: tizenhét éves korban már meg kell adni a lehetőséget a játékosnak, hogy megméresse magát a profi közegben. A sikernek nincs biztos receptje: „Gera Zoltán felnőtt korban ment ki, Szalai Ádám sohasem játszott a magyar első osztályban, Hajnal Tamás fiatalon szerződött külföldre, Dzsudzsák Balázs már stabil NB I-es játékosként” – magyarázza Kövesdi.

Hrutka János FIFA-licencesmenedzser, a Lotus SportsManagement vezetője ugyanazt a kulcsszót – „lehetőség” – említi. Miután a külföldi együtteseknél a 15-16 éves korosztályoknál kezdik az úgynevezett hiánypótlást (azaz ekkor nézik meg, hol „lyukas” a vonatkozó generáció), ifjú futballisták leigazolására inkább ekkor formálnak igényt, semmint a futballisták 20-21 esztendős korában. Ennek nyomán igazi távlat ekkor mutatkozik a magyar tehetségek előtt: fölvehetik az itthoninál erősebb tempót, élhetnek a képzés kínálta meg annyi előnnyel, nyelvet tanulhatnak, integrálódhatnak.

A számok azt mutatják – említi az FTC volt válogatott játékosa –, hogy amíg a hazai tinédzsereknél korosztályonként nyolc-tíz játékos iránt mutatkozik határon túli kereslet, addig a mindenkori húszévesek köréből legföljebb egyet vinnének... „Kétségtelen tény, hogy a fiatalok közül sokan vissza is jönnek, de hát odakint ugyanúgy szelekció van, mint idehaza. A lényeg valóban a lehetőség: tude élni vele az illető vagy sem. Ha igen, akkor megalapozhatja karrierjét; erre fiatal felnőttként sokkal kevesebb az esélye, már csak azért is, mert itthon hiába neveljük a gyerekeket az akadémiákon, ha az NB I színvonala, irama nem ad kellő alapot a továbblépéshez” – összegez a korábbi Kaiserslautern-légiós.

Ugyanakkor Hrutka aláhúzza, hogy olyan alaphelyzetről beszél – elkerülendő a „jaj, hát kiszakítják a gyereket a természetes közegéből!” disputát –, amelyben nem csupán a talentum, hanem a családja is kész az új élethelyzetre, azaz képes áldozatot hozni egy sikeres pályafutásért. (Az elszakadás abból a szempontból már nem okozhat gondot, hogy az akadémiák is bentlakásos rendszerben működnek.) Példákat citálva Hrutka megemlíti: Stieber Zoltán alig 16 évesen került az Aston Villához, hogy aztán – a német második ligás Koblenzben és Aachenben bizonyítva – a nyártól már a Bundesliga I-ben szereplő Mainz labdarúgója legyen. Vass Ádám is fiatalon igazolt a Stoke Cityhez, most pedig a Serie A-s Brescia rendre fellépő középpályása. „Ha a kikerülők nem is kapnak lehetőséget az első csapatban – ez Angliában Stiebernek sem adatott meg –, olyan alapról folytathatják karrierjüket, amellyel sikeresek lehetnek más, szintén előkelően jegyzett futballkultúrában” – szögezi le a menedzser.

Felvetjük Hrutkának, hogy az iméntiekből kiolvasható-e afféle finom akadémiai rendszer-kritika. „Az utánpótlásnevelés intézményesítése feltétlenül jó kezdeményezés, annál is inkább, mivel minden sportnak a tömegesítés az alapja. A számok is azt mutatják, hogy huszonötezer igazolt játékos között találunk egy későbbi sztárfutballistát. Mindazonáltal az akadémiákon többségükben tizenöt–tizennyolc éveseket képeznek, miközben az alapokat hatesztendősen kell lerakni, a technikai tudás pedig úgy tizenkét éves korig fejleszthető.” Kövesdi mindezt azzal egészíti ki, hogy az U19-es csapatig mindenkinek „szabad a pálya”, hiszen az utánpótláscsapatokban csupán a korosztály legjobbjai közé kell bekerülni, ám a felnőtt együttesben az „U35-ös társulat” várja a fiatalt...

Na meg a miliő.

Made in Hungary

A jelenkori magyar futballbajnokságból nehéz eladni játékost, pláne „időset”... Igaz, ettől még a januárban a Sheffield Unitedhez kikerült, húszéves ferencvárosi Gárdos András – két és fél hónap alatt – ötkilónyi izommal lett több úgy, hogy nem hízott és nem vesztett a gyorsaságából sem... Anno Dudás Ádámot egy REAC–Győr mérkőzésen igyekezett föltérképezni a Liverpool illetékese, ám... „Nem megbántva senkit: látni kellett volna az angol kolléga arcát, amikor körülnézett a Széchenyi téri pályán – említi Hrutka. – A nívót látva aztán megkérdezte magától, mit keres itt, ráadásul Ádám azon a találkozón nem is kezdett. Sajnos, itthon már az érkezésnél számos negatív élmény éri a vendéget, így rendkívül nehéz meglátnia az esetleges pozitívumokat.”

Mezítláb az úton. Szalai Ádámnak bejött, hogy tizenhat évesen igazolt külföldre