Görbicz az álmok elvesztéséről
Amikor néhány hete, idegenben kiütötték a sorozat favoritjainak egyikét, a Larvikot, gondolta volna, hogy a döntőbe sem jut be a csapat?
Én kezdettől fogva biztos voltam abban, hogy finalisták leszünk. Éppen ezért a norvégiai meccset csupán állomásnak tekintettem a célhoz vezető úton, bár azzal is tisztában voltam: olyan teljesítményt, mint amilyet kint nyújtottunk, csak elvétve produkál kézilabdacsapat. Ráadásul az ellenfelünknek szinte semmi nem sikerült, nekünk meg minden összejött.
Ahhoz a játékhoz képest a spanyolok elleni elődöntős párharcban jó, ha húsz százalékot teljesített a Győr. Tudja már a választ a miértre?
Mindenekelőtt rögzítsük: az Itxako nagyszerű csapat. Hogy mást ne mondjak, legyőzte a román Valceát és a montenegrói Podgoricát is. Ezzel együtt minden jel arra utalt, hogy túl tudunk jutni rajta. De nem sikerült, mert az első mérkőzésen kritikán aluli volt a védekezésünk, és ezt a támadójátékunk is megsínylette. Idehaza már valamivel jobb volt az összkép, ám a Spanyolországban összeszedett ötgólos hátrány súlyos terhet jelentett, minek következtében görcsössé váltunk.
Akadt-e hiba a taktikában?
Inkább a technikában. Tizenegy labdavesztésünk vagy rossz passzunk volt. Ez megengedhetetlenül sok. Ugyanakkor tény az is, hogy jóval agresszívebben kellett volna bekkelnünk. Valahogy úgy, ahogyan azt a spanyolok tették.
Ott lenne-e a helye a Győrnek a BL döntőjében?
Természetesen. Annak ellenére is, hogy a sorozat kezdetén, a Zvenyigorod elleni, oroszországi vereségünk után egyszer már temetői hangokat hallottunk. Most újra ez a helyzet, amit persze megértek: mindenki csalódott.
Ön csalódott-e a játékostársai közül bárkiben?
Nem. Úgy láttam, mindenki a maximumot akarta kihozni magából.
A vasárnapi találkozó után felvetődött: a történtek után a klub tulajdonosai akár meg is válhatnak Konkoly Csaba edzőtől. Hallott erről?
Futólag, de fogalmam sincs, mennyi az információ valóságalapja. Én mindenesetre azt szeretném, ha továbbra is vele készülhetnénk.
Önnek meddig szól a szerződése?
A jövő év júniusáig. És a célom az, hogy 2009 után újra a Bajnokok Ligája döntőjében szerepelhessek az ETO-val.
Egymilliárdos csapat
A Győr női csapatának éves költségvetése összességében meghaladja az egymilliárd forintot. Ez az összeg – a klub bevételein túl – tartalmazza a városi önkormányzat nem pénzbeni juttatásait is, azaz például a sportcsarnok ingyenes használatát. A garnitúra csupán olyan játékost igazol, akinek éppen lejárt a szerződése, ezért tehát külön összeget nem kell fizetnie. A sportolók éves jövedelme attól függ, hogy melyik kategóriába sorolják be őket: a legjobban kereső játékosok évente akár hatvanmillió forintot is zsebre tehetnek; a főszponzor autókat ad a kézilabdázóknak. (H. F.).