Nem zaklatott föl volna annyira, hogy a pécsi önkormányzat elvesz 30millió forintnyi támogatást Magyarország legjobb női kosárlabdacsapatától, a Pécstől, ha nem lebegne a szemem előtt az a közel kettő és egynegyed milliárd forint, amelyet népi államunk az utánpótlás-nevelő labdarúgó-akadémiák támogatására fordít. Tudniillik: a Pécs az a csapat, amely teljesít (angol szakmai kifejezéssel élve: „performs”) és az utánpótlás-nevelők azok, amelyek nem („underperform”). Tanult barátom s kollégám e lap írótársadalmában (Megyesi Gusztáv) kissé hevült levelezésben fejtette ki nekem és más sportbolondoknak a minap, hogy a mi akadémiáinkról mind a mai napig egyetlen egy, az európai élvonalban tevékenykedő labdarúgó se került ki. Ami pedig engem illet, fogadok rá, hogy ezután se fog. Az a kétmilliárdnyi plusz épp úgy a sportból „állampárti” mintára megélni kívánó sok-sok felnőtt ember megélhetését fogja szolgálni, amint a fejenként közel egymillió forintot igénylő pro licence-es edzőtanfolyam, mely engem – látva a már pro licence-es, munkátlan edzők tömegét – a sok országot romba döntő eszetlen ingatlanfejlesztés „buborékjára”, vagy inkább blöffjére emlékeztet. (Nagy befektetés – semmi hozadék.)

Viszont. Olvasom, hogy angol élcsapatok kiszemelték (márpedig ha kiszemelték, el is viszik) Anitát, az Ajax válogatott hátvédjét. Az ára úgy 10 millió euró, a mai piacon nem nagy összeg, de magyar pénzben valamivel több, mint akadémiáink állami támogatása. A történetben az az érdekes, hogy Anita az Ajax nevezetes akadémiáján nevelődött ki, ergo most hozza be azt a pénzt, de sokszorosan, amit rá költöttek. Majd, ha Felcsúttól a Sándor Károly Akadémián át Szombathelyig „kitermelődik” egy ilyen Anita, akkor azt mondom, megérte. Mindenesetre efféle jövőkép fölfestéséhez meglehetős bátorság kell; ez bennem nincs meg.