Finalista Ferencváros, méregtől zöld Győr
BAJNOKOK LIGÁJA. Mi legyünk a hangosabbak! – szólította fel a kisalföldi műsorközlő a szünet után a közönséget. Nem tette hozzá, hogy „legalább”, pedig ekkor már ő is tudta: a győriek legfeljebb hangerőben vehetik fel a versenyt a spanyolokkal. Otthonában az Itxako öt góllal nyert, ennek ellenére sokan elhitték: a visszavágón az ETO kiharcolja a BL-döntőbe jutást. A zöld-fe hérek az idén minden áron el akarták nyerni a serleget, ennek érdekében igazoltak világklasszis játékosokat, májusban mégsem kell Veszprémbe özönleniük a győri drukkereknek, hogy – ilyen nagyszabású eseményre alkalmatlan győri sportcsarnok hiányában – a királynék városában koronázzák meg kedvelt lányaikat.
Az ETO-nak csupán addig volt esélye, amíg a mérkőzés el nem kezdődött. A kecses és mosolygós balátlövő, Barbosa szerezte a spanyolok első gólját, majd a 18. perc elején még csak 4:4-re állt a találkozó. A győ riek kapkodtak, elszórták a labdákat, kiismerhető támadófiguráikat könnyedén hatástalanította az ellenfél. A házigazdák közül az első félidőben csak Hornyák játszott igazán jól, meg a kapus Lunde-Haraldsen. Ennél fogva „sikerült” két góllal növelni az össze sített hátrányt...
Az ötletesebben, színesebben kézilabdázó Itxako csak ezt adta le a végére (24:24). Hiába jött Kovacsics Anikó vagy a játéklehetőség hiányában más csapatot kereső Mayer Szabina, hiába lőtt szép gólt Ana Gros, az utóbbi hetekben idehaza is formán kívül játszó Győrnek nem volt esélye a továbbjutásra az állítólag nála jóval gyengébb spanyol együttes ellen.
A folyamatosan reklamáló Konkoly edzőt a mérkőzés bírái többször elzavarták a pálya széléről. Kérdés, a tulajdonosok a vitathatatlan csalódás után hagyják-e őt a kispadon. A következő évadban legalább három meghatározó játékos elmegy Győrből, érkezik három másik a világ élvonalából; valószínűleg elkerülhetetlen lesz egy új játékstílus kialakítása. A győri közönség a kiesés ellenére kitartott csapata mellett. Kár, hogy az ünneplő spanyolok közé valaki vízzel teli palackot dobott.
Több gólt kellett volna dobni...
KEK. Nehéz volt eldönteni, vajon Elek Gábor, a Ferencváros jelenlegi trénere, vagy édesapja, Elek Gyula, a csapat hajdani mestere feszültebb-e a KEK-elődöntő népligeti visszavágóján. A papa harminchárom éve győzelemig vezette együttesét a klubtornán – sőt: egy esztendővel később is a döntőbe navigálta a társulatot –, a fiú abban reménykedett, hogy garnitúráját (edzői pályája eddigi csúcsaként) finalista részvételhez segíti.
A bizakodásra minden oka meg is volt, hiszen a zöld-fehérek egy hete négy góllal nyertek a Metz csapatának vendégeként (31:27), ráadásul a párharc vasárnapi folytatásában negyedóra elteltével megduplázták a differenciát (9:5). Pastrovics remekelt a kapuban, elöl Tomori és Szucsánszky egalizálta azt a hátrányt, amit a formán kívüli Zácsik produkciója eredményezett, és semmilyen jel nem utalt arra, hogy a végén izzadnak majd a tenyerek.
De izzadtak, tekintve, hogy a válogatott játékosokkal felálló franciák már az első fél órában befogták a házigazdát (13:13). Bár a tízperces pihenőt végül is az FTC kezdhette minimális fórral (14:13), a térfélcsere után többször is már a vendégek vezettek.
Igaz, egy gólnál többel nem sikerült elhúzniuk – hála mindenekelőtt a továbbra is bravúrok sorát bemutató Pastrovicsnak –, amikor pedig mégis, akkor már csak másodpercek voltak hátra...
A Metz 29:27-re győzött a ligetben, az „ujjé!” azonban a másik oldalról hallatszott: a Ferencváros – nemrégiben tetszetős építkezésbe fogó –együttese 58:56-os összesítéssel jutott a KEK májusi végjátékába, ahol a svéd Lugi csapatán túljutó, spanyol Mar Alicante alakulata vár rá. A meccsek meccse tehát még hátravan, de nem vitás: egy szolid „bravó!” már most is indokolt.
Közte tizennyolc
A férfi kézilabda Magyar Kupa döntőjében: Veszprém–PLER 37:19. A győztes huszadszor nyerte el a trófeát.
