A Barcelona elleni bajnoki örök rangadón – a mindig magabiztosan nyilatkozó, ám az extraklasszis ellenféltől erősen tartó Mourinho edző döntése nyomán – a házigazda fehérek hét védőjátékossal kezdtek, de rendszerint tizenegyen bekkeltek, és bámulták, amint a katalánok már-már megalázó módon cicáznak velük. A labdabirtoklás százalékos aránya olykor 25:75 volt; ilyen defenzívát és kiszolgáltatottságot valaha elképzelni sem tudtak volna a fantázia, a finomságok, a lebilincselő támadójáték hajdani szentélyében, a Bernabeu stadionban...

A listavezető „Barca” – nyolcpontos előnye birtokában – nem sietett, csak adogatott és adogatott fölényes nyugalommal, aztán a második félidő elején az ügyetlen Raul Albiol előbb kezezett a tizenhatoson belül, majd (mivel még így sem tudta megszerezni a labdát) lerántotta David Villát. Muniz Fernandez játékvezető –aki az első félidőben elmulasztott tizenegyest ítélni akkor, amikor Casillas buktatta el Villát – kiállította a védőt, egyúttal büntetőt rendelt el, Messi pedig vezetést szerzett a katalánoknak. A hajrában az addig csak „nyomozó” Real Madrid valamelyest felélénkült, ennek nyomán Marcelo tizenegyest kínlódott ki, s Cristiano Ronaldo egyenlített (1-1).

A felek szerdán újból találkoznak; a Király Kupa valenciai döntője elvben nyíltabb, mint a bajnokság. Kérdés, megint „bunkert” épít-e a Real Madrid, a felől viszont már most sincs kétség, hogy az efféle felfogás hova vezet. Olyan futballhoz, amellyel a „királyi gárda” otthon is teljességgel idegen terepen van...

Az élmezőny: 1. Barcelona 85 pont, 2. Real Madrid 77, 3. Valencia 63.