Az ICE1 Racing színeiben föltűnt a rali-világbajnokságon, ám az idén már az amerikai NASCAR-sorozat kisteherautós kategóriájában versenyez. A rivális csapatok vezetői nem különösebben örülnek e fejleménynek, mivel a finn autós üzleti partnere az a Foster Gillett, aki korábban tetemes adósságot halmozott föl néhány istállóval szemben. A pilótát persze hidegen hagyják a vetélytársak kirohanásai; Räikkönen éppen rendíthetetlen nyugalma miatt kapta a Jégember becenevet. (Az Iceman felirat nem csupán a bukósisakján díszeleg, hanem – tetoválásként – a karján is.)

A „jeges” nem bocsátkozik sportfilozófiai mélységű fejtegetésekbe, amikor az autózásról kérdezik: „Odaállok, és olyan gyorsan megyek, ahogyan csak tudok.” Mindössze huszonkét esztendős volt, amikor bemutatkozott a Forma–1-ben a Sauber-csapatnál, s az első versenyén pontot szerzett. Jellemző, hogy fél órával a start előtt még békésen szunyókált... A következő évadot a McLaren-istállónál kezdte, onnan igazolt 2007-ben a Ferrarihoz.

Az olasz garnitúránál már az első évében világbajnok lett, s a száguldó cirkusz legjobban fizetett pilótájaként tartották számon: a vb-győzelem évében ötvenegymillió dollárt tett zsebre. A csillagászati fizetés ellenére nehezen viselte, hogy magánélete miatt állandó helyet harcolt ki magának a bulvárlapok címoldalán. Elsősorban azért, mert képtelen volt lemondani az alkoholról és a cigarettáról. (Pedig dohánya amúgy is volt bőven.) Soha nem tagadta, hogy szívesen néz a pohár fenekére, ám hangsúlyozta: addig, amíg a „fogyasztás” nem megy a produkciója rovására, senkinek semmi köze ahhoz, mit csinál a szabadidejében.

A világbajnoki cím megszerzése után teljesítménye visszaesett, ám két évadot futott még a Ferrarinál. Tavaly az olasz istálló nem tartóztatta, inkább szerződtette a spanyol Fernando Alonsót. Räikkönen nem talált megfelelő csapatot magának a száguldó cirkuszban, így került a rali-világbajnokság mezőnyébe. Hangos sikerek nélkül maradt, most viszont bizakodik, hogy nagy szám lesz, amint teherautóval fölfedezi Amerikát.