– Ugye, nem Mátraházán kezdődött?

– Valóban nem, de csak egy kicsit magasabban: Kékestetőn. Akkoriban telente kijártunk síelni a szüleimmel Ausztriába, ahol apu példáját követve megpróbálkoztam a hódeszkázással is. Volt tehát már némi rutinom, amikor a Kékesen kirándulva egy amatőr snowboardverseny helyszínére tévedtünk. Gondoltam, benevezek. Ott figyeltek fel rám.

– Felteszem, innen egyenes út vezetett a lejtőről a csúcsra...

– Azt azért nem mondanám, de tény, hogy miután Magyar Kupa-futamokat nyertem, egri iskolatársam, a szintén snowboardos Szigeti Viktor szólt: Ausztriában van egy közgazdasági középiskola, amely szeretettel várja a téli sportokban tehetséges fiatalokat. Jelentkeztem, vizsgáztam, fölvettek, úgyhogy tavaly óta a stájerországi Schladmingban élek. Ahol naponta tréningezhetek, komoly versenyeken indulhatok.

– Nem egyszerűen indul, hanem újabban egyfolytában nyer is. Megkérdezték már, hogyan merészeli magyarként végigverni a világot?

– Ezt még nem, de az értetlenkedést tényleg láttam az arcokon. És persze kaptam szépen a gratulációkat azután, hogy – a többi közt négy futamgyőzelemmel – első lettem az összetett Európa Kupában, néhány napra rá pedig az Olaszországban rendezett junior vb slopstyle számában is.

– Hogy miben?

– Ez olyan, szabad stílusú szakág, amelyben trükkök és kunsztok bemutatásával siklunk a lejtőn. Ugratókon szaltózunk, korlátokon, csöveken csúsztatjuk a deszkát. Szóval, jópofa nagyon.

– És nem veszélyes?

– Jaj, dehogynem. Szinte nem telik el úgy nap, hogy valamelyikünkkel ne történne valami. Hogy mást ne mondjak, az elmúlt hónapokban kifordult a könyököm, eltörött a kezem, összezúztam a bordáimat és agyrázkódást is kaptam.

– Kedvet csinált hozzá... Nem fél?

– Egy kis izgalom mindenkinek kell. És ne álljon hódeszkásnak az, aki nem elég bátor. Meg nem kellőképpen ügyes.

– Ha már itt tartunk: Magyarországon hányan snowboardoznak versenyszerűen?

– Hát... Otthon úgy tízen, tizenöten lehetünk egy-egy eseményen. A legutóbbi magyar bajnokságon én voltam az egyedüli lány.

– Aki viszont ott lesz a jövő évi téli ifjúsági olimpián...

– Sajnos nem, mivel addigra kiöregszem ebből a korosztályból. A kvótát mindenesetre – Szigeti Viktorhoz hasonlóan – kiharcoltam Magyarországnak. De hogy lesz-e, aki kihasználja a lehetőséget, az erősen kétséges.

– Jobb híján hirdetést kellene feladni... Ha nem az olimpia, akkor mi a következő nagy feladat?

– Az EK-ban elért győzelmem után indulhatok a Világ Kupa-futamokon is, azaz a jövőben alighanem járom a világot. Ami a tapasztalatszerzésen túl azért is jó lesz, mert Ausztriában sajnos egyre kevesebb a hó. Ugyancsak a terveim között szerepel, hogy kiérdemeljem a részvételt az extrém sportok legnagyobb versenyén, az X-Gamesen. Amúgy pedig készülök az olimpiára is, csak nem az ifjúságira, hanem a felnőttre.

– Vagyis az évek éve 2014, az álmok városa pedig Szocsi lesz?

– Tudomásom szerint éppen a napokban döntenek arról, hogy a félcső szakág mellett a slopstyle is bekerüljön a játékok programjába. Maradjunk tehát annyiban, hogy először is jó lenne kiharcolni az olimpiai szereplés jogát.

– Ezek szerint ne kérdezzem meg, hogy az olimpiai arany-e a cél?

– Azért csak nyugodtan.

– Akkor megkérdezem.

– Egy sportoló szájából kizárólag igen lehet a válasz.

Magasan a legjobb: Gyarmati Anna bemutatója