Ma már azon vitatkoznak az okosok, hogy mikor lép a trónra a szerb, aki egy párizsi versenyen dobta be a köztudatba becenevét azzal, hogy „Vamos Nole!” (Gyerünk, Nole!) feliratot mázolt a cipőjére.

Djokovics Miamiban. Következik két hazai pálya: Monte-Carlo és Belgrád

Nem vitás: igencsak belelendült… Az idén még nem talált legyőzőre. Nyert Melbourne Grand Slam-versenyén, első lett Dubaiban, s a két tavaszi csúcsviadal, az amerikai Indian Wells és Miami nagy tornáján. Meccs mérlege 24:0, s csupán egyetlen nyertes partira van attól, hogy beállítsa a rettenthetetlen Ivan Lendl 1986-os, 25 győztes mérkőzésből álló rekordját. Valójában már meg is tette ezt, hiszen az óév végi Davis Kupa-döntő két nyertes mérkőzésével a huszonhatos kilométerkőnél tart a nagy menetelés. Kevesen, csak a legnagyobbak képesek ilyen sorozatra: az utóbbi két évtizedben csupán Pete Sampras (1994), Andre Agassi (2001) és Roger Federer (2006) tudta a tavasz mindhárom nagy versenyén elhódítani a trófeát.

Nem rossz társaság.

Az esztendő nagy kérdése persze még nyitott: lesz-e őrségváltás a csúcson? A huszonhárom esztendős szerb Floridában gyűjtött világranglista-pontjaival növelte előnyét az ATP-rangsor harmadik helyén álló Federerrel szemben, s immár látótávolságnyira (3710 pont) került az éllovas Nadal. A most kezdődő salakszezon persze azt sejteti, hogy az uralkodó még tartani tudja magát, hiszen ez a borítás „Rafa” kedvence. Ezzel együtt a spanyol is érzi: hiába 16:9 kettejük örökmérlege, Djokovics hatalmas lendülettel halad a nyomában. A szerb ugyan a gyors, kemény pályák barátja, de éppen azért tagja az elitmezőnynek, mert minden talajon képes eredményesen játszani. „Tudom, hogy előbb-utóbb átveszi a vezetést, akár másfél-két hónap sem kell a helycseréhez. De nem adom könnyen a bőrömet, s ha jól játszom a salakon, élvezetes hónapok elé nézünk” – mondta a vasárnapi döntő után Nadal. A csata azonban többszereplős, hiszen számolnunk kell a detronizált uralkodóval, a „nyugdíjazását” firtató kérdésekre a szokottnál ingerültebben válaszolgató svájci „Roger királylyal”. Egy biztos, a férfiteniszben ez az esztendő a Djokovics, Nadal, Federer trióról szól majd; mindenki más statiszta lesz mellettük.

Hogy mi hozta a csúcs közvetlen közelébe az immár 20 nagy ATP-versenyen és kétszer az Australian Openen is diadalmas Novak Djokovicsot, aki a bevezetőben említett Tisza-parti viadalon nagy riadalmat keltett azzal hogy allergiaérzékenysége miatt légzési nehézségei támadtak, s meccs közben a lelátón kellett ápolni? A kulcs alighanem az a mentális erő, amely szerb játékosok tömegét tette a labdajátékokban világklasszissá. Ez az óriási akarat Djokovicsból sem hiányzik, s amellett ott van a technikai, a taktikai tudás, s immár fegyelem is.

Egy hét szusszanás után két hazai viadal következik „Djoko” számára: előbb adózás szerinti otthonában, Monte-Carlo versenyén lép pályára, majd április végén szülővárosában, Belgrádban szeretne olyan népünnepélyt generálni, mint decemberben, a franciák elleni Davis Kupa-döntő eredményhirdetésekor. Mire Madrid és Róma nagy versenyei is leperegnek, a Roland Garros kezdetén Nole már ott lehet közvetlenül Rafa nyomában. S mivel Nadalnak bődületes mennyiségű pontot kell megvédenie a következő hónapokban (tavaly három salakos mestertornát nyert, aztán Párizsban és Wimbledonban sem lehetett megállítani), előfordulhat az is, hogy a nyár közepén már Djokovics lesz a világelső…