Sőt: ez az elszánás inkább lájkolni való, hiszen az viszi előre a világot, ha egyre többet akarunk. Nem szabad megelégedni a csapat neve előtt álló helyezéssel és a pontok számával, hanem – mint arra Matyi felesküdött – látványos futballt kell csinálni. Ez utóbbi Kissnek – a jelek szerint – nem sikerült, így a váltás szinte kikövetelte magát, miként kikövetelte magát négy év alatt már hétszer, merthogy valami nem és nem stimmelt. Vagy eredmény nem volt, vagy látvány, esetleg egyik se.

Igaz ugyan, hogy a Pécs valamiért azóta sem jutott fel, de nem szeretnénk senkit sem zavarba hozni. Kivált Matyit nem, aki impulzívan reagáló tulajdonosként minden feltételt megteremt a jó szerepléshez. Noha –amint azt Kiss megjegyezte – a jó futballhoz elsősorban Messit kellett volna a Mecsekaljára csábítani, a garnitúra nem panaszkodhat: a múlt hét végi, Gyirmót elleni „rangadó” előtt például már egy nappal korábban elutaztak a játékosok, hogy az ETO Parkban tréningezve hangolódjanak a meccsre. És akkor még nem beszéltünk az új edzőről, a lassan egy hónapja beiktatott Mészáros Ferencről, aki csatár, sőt jó csatár volt, így mintegy alanyi jogon híve a látványos futballnak.

Eljött tehát a tapsra ragadtató labdakihozások, a látványos folyosónyitások és a zsebkendőnyi területen zajló egyérintőzések ideje. Ellenben győzni is kellene lassan, ha már – a Videoton II és a Gyirmót, azaz az első kettő elleni „csúcstalálkozót” egyaránt elbukva – most éppen harmadik a Pécs.