Igaz, a Barcelona átlövőjének története mellékszál csak Mocsai Lajos csapatának a katalán együttes elleni BL-nyolcaddöntős párharcát felidéző sztoriban, amely – lévén az élet, s nem egy literátor írta – nem végződött happy enddel. Pedig a 19. percben...

Persze a sportban mindig baj van a „pedig”-gel kezdődő mondatokkal, és ez most sincs másképp. Ráadásul a bakonyi „betyárok” alighanem még odakint bukták el a dupla meccset, hiszen – a remekül sikerült első félidő után –méretes „zakóval” (28:21) tértek haza Spanyolországból. Ezzel együtt muszáj megemlékezni arról, hogy a Veszprém Arénában 5000 szemtanú előtt rendezett visszavágón Vujin és társai már a 19. percben ledolgozták hátrányukat (10:3), és az eksztázis közeli hangulatban – ahogyan mondani szokás –majdnem fölrobbant a csarnok.

Szóval Dejan Perics félistenként teljesített a kapuban, s a legkevésbé sincs arról szó, hogy a tudósító elragadtatná magát. A szerb kapus egészen a 28. percig öt gólt kapott, ezek közül hármat hétméteresből. Vagyis összesen kettőt akcióból... Noha ennek ismeretében nyilván nem szükséges tovább bizonygatni, mit művelt „Pero” a háló előtt, de azt a tényt azért szívesen megosztom a mérkőzésről lemaradókkal, hogy Romero, Tomas, Noddesbö, na és Nagy felváltva kapott idegrohamot a szemben álló kolléga mutatványai nyomán. Mindeközben a mezőnyben Sulic, Vujin és Perez ontotta a gólokat, s nem volt meglepő, hogy az egyoldalú küzdelmet látva Xavier Pas cual, a vendégek mestere folyamatosan forgatta együttesét, nem kivételezve a kapusokkal sem.

A nyitó játékrész végét „sikerült” kissé elügyetlenkedni, így a korábbi kilencről (12:3) hétre olvadt az előny (15:8), de a szünetben így is igen vidáman eregette a füstöt a szurkolók dohányos szekciója a csarnok teraszán.

A folytatásban azonban odabent füstölgött az egész tribün...

A feje tetejére állt minden: ami (aki) addig fönt volt, lekerült, ami (aki) lent, az föl. Hogy mást ne mondjak, Perics feltehetően megsértődött a labdára, mert nem volt hajlandó találkozni vele, elöl a ziccerek tömege maradt ki, „odaát” viszont minden bejött. A térfélcsere előtt egérszürke Nagy László mindjárt az elején hármat is bevágott, de Garciát és Rutenkát sem tudta tartani a veszprémi bekksor, így aztán tizenhárom perc elteltével már döntetlen állt az eredményjelzőn (19:19).

Sejthető volt, hogy a hazaiak még egyszer képtelenek lesznek olyan időszakot produkálni, mint a meccs elején, és a gyanú be is igazolódott. Noha a német bíróikrek, a Methe testvérek (khm...) nem álltak feladatuk magaslatán, azt azért nem volt különösképpen felemelő érzés látni, hogy az addigi dzsembori hangulat az állás módosulásával már-már háborússá változott. A vendégek csak kiváló reflexeiknek köszönhették, hogy a lelátóról a pályára zúduló flakonok egyike sem kólintotta fejbe őket...

Relatíve jó hír persze, hogy a házigazda végül is megnyerte a felemás emlékű mérkőzést 30:26-ra, az viszont, hogy Pascual tréner a már felidézett sajtótájékoztatón kijelentette, „a Veszprémnek a Bajnokok Ligája Final Fourjában lenne a helye”, nem több gesztusnál. Amiből az utóbbi években tele a padlás itt, a Bakony lábánál.

Kieső idő

Simán kiesett a Szeged a férfi kézilabda BL nyolcaddöntőjében: az első mérkőzésen elszenvedett 27:26-os vereség után a visszavágón 33:20-ra kapott ki a Flensburgtól.

Sulic az első félidőben