- Ruccolasaláta, gnocchi?

- A vacsora előtt megkóstoltam a szilvapálinkát. Erős volt, mint a mai Barcelona vagy Puskás Pancho Honvédja. Ezért a magyar specialitások helyett olasz ételeket választottam.

- Miként éli meg a Barcelona jelenlegi fölényét?

- Egyfelől türelemmel, mert azzal kell lenni a Real Madrid fiatal csapatával szemben, amely egyébként már ebben az évadban sokra viheti. Másfelől örömmel szemlélem a katalánok játékát, hiszen a nemzeti együttes a vörös-kékekre épül, és Spanyolországnak soha nem volt olyan nagyszerű válogatottja, amilyen a világ- és Európa-bajnoki címvédő mostani együttes. Nemhogy minden poszton, de még a kispadon is kiváló játékosok vannak, a kulcsszerepkörökben pedig egyenesen extraklasszisok játszanak. Közéjük sorolom Casillast, Puyolt, Piquét, Xavit, Iniestát, David Villát.

„Spanyolországnak soha nem volt ilyen nagyszerű válogatottja”

- A spanyol futball régebben is tele volt nagyokkal, mégsem dominált ennyire, sőt...

- Annyi remek labdarúgót egyetlen korszakban sem vonultattunk fel, amennyi ragyogó futballistát manapság felsorakoztatunk.

- Mondjuk, nyolcvanhatban sem?

- Akkor sem. De tudom, mire céloz: a vb-n csupán tizenegyesrúgásokkal estünk el a négy közé jutástól, előzőleg pedig 5-1-re vertük Dániát, és azon a meccsen négy gólt értem el.

- A legcsodálatosabb mérkőzése volt a queretarói találkozó?

- Talán a leghíresebb és mindenképpen a legkülönösebb. Négy napon át ugyanabban a szállodában laktunk a rivális dánokkal... Kétségtelen, Mexikóban sem ment rosszul, de a legjobban másfél évvel korábban, 1984 decemberében, az Anderlecht elleni UEFA Kupa-visszavágón futballoztam. Brüsszelben 3-0-ás vereséget szenvedtünk, majd Madridban 6-1-re győztünk. Három gólt szereztem és két gólpasszt adtam, de nem feltétlenül ez a lényeg, hiszen – szerintem – a játék a legfontosabb. S akkor, úgy érzem, valóban ját szottam.

- Abban az évadban döntőt vívott a Real Madrid...

- Nekem mondja? Az ellenfél a Videoton volt, és nagy eredményt értünk el amagyarországi 3-0-lal, mert a Bernabeu stadionban 1-0-ra kikaptunk. De, mivel elnyertük a trófeát, a publikumot nem zavarta a vereség, és a kilencvenezres közönség két csapatot ünnepelt: a miénket meg az önökét.

- A magyarok közül kire emlékszik?

- A gólszerző Májerre. A Videoton játékosain kívül pedig Détárira. Kitűnő labdarúgó volt.

- S kit tart a Real Madrid legnagyobbjának?

- Ronaldót. Hozzáteszem: Di Stefanót és Puskást nem láttam játszani. Ám felteszem, a brazil fenomén köztük is futballozhatott volna, jóllehet a klub mindenkori első számú együttesének csakis az európai bajnokok tornáján egymás után ötször győztes garnitúra tekinthető.

- Ahhoz az időszakhoz képest újabban mintha nem pompázna annyira a madridi „Fehér Ház”...

- Ismétlem: türelem.

- Passzol, mint a pályán?

- Negyvennyolcadik évemben a pályán már csak ritkán passzolok: legföljebb tizenöt-húsz perceket vállalok az old boy csapatban. Tavaly kilencvenezer ember előtt nyertünk 4-3-ra a Milan ellen, pedig a vendégek védősora így állt fel: Tassotti, Baresi, Costacurta, Maldini. Az idén a Bayern München ellen lesz gálameccs, és már végignéztem a német együttes névsorát. Effenberg, Elber, Matthäus...

- A 4-3 megfelel?

- Lehet, hogy azt még nyolcvannégyben is aláírtam volna.

A futballguru

EMILIO BUTRAGUENO 1963. július 22.

Spanyol bajnok: 6-szor.

UEFA Kupa-győztes: 2-szer.

Klubja: Real Madrid (1984 és 1995 között 341 bajnoki mérkőzésen szerepelt, 123 gólt ért el), Celaya Guanajuato (a mexikói együttesben 91 találkozón 29 gólt szerzett).

Válogatott: 69-szer (a nemzeti együttesben 26 gólt jegyzett).