– Eszébe jut 1984 ősze?

– Olyannyira, hogy a jelenlegi keret tagjainak levetítettük az akkori mérkőzés felvételét.

– Párhuzamot von a két találkozó között?

– Ma nyilván meglepőbb volna a magyar győzelem, már csak azért is, mert a siker annak idején nem volt annyira váratlan. A hajdani válogatott részt vett az 1978-as és az 1982-es világbajnokságon, közelebb járt az elithez. Ezzel együtt Rotterdam előtt sem bennünket tartottak favoritoknak.

– Azóta a magyar futball csak távolodott nemhogy az él-, de a középmezőnytől is.

– Tudom jól. Jelképes a korábbi Népstadion állapota. Ahogyan az aréna pusztult, úgy kopott el szinte minden a magyar labdarúgásban. A mostani válogatott azonban picit előrelépett, de hogy e fejlődés mit ér igazi nagy csapattal szemben, az csak pénteken és kedden derül ki.

– Béklyózza vagy inspirálja a kapitányt és együttesét az irdatlan feladat?

– Gondolatban sem elkerülni akarjuk a meccset, hanem lejátszani, függelenül attól, hogy tisztában vagyunk vele: a miénk a gyengébbik csapat. Egyenesen a múlt évi vb-döntő szereplőinek egyike érkezik hozzánk, azaz már ahhoz is száztíz százalékot kell nyújtanunk, hogy egyáltalán partnerek legyünk.

Egervári: készültség

– Létezik-e száztíz százalék?

– A futballban egy-egy mérkőzésen tényleg bármimegtörténhet. Az aligha fordulhat elő, hogy a hollandok ne legyenek csoportelsők, de másfél óra során őket is meg lehet lepni. Ám csakis úgy, hogy nem azzal vágunk neki a meccsnek: bekkeljük ki valamiképpen! Ha a vetélytársnak van egyáltalán gyenge pontja, az az, hogy a védelmében kevesebb az extraklasszis, mint középpályásai és csatárai között. Tehát meg kell próbálni néhány helyzetet kialakítani – sokkal eleve nem kalkulálhatunk –, és azokat minél jobban értékesíteni.

– Gyenge pontja a magyar csapatnak több van...

– Persze, de nyilván megérti, ha azokkal nem hozakodom elő. Inkább a kis esélyt valamelyest növelő tényezőket veszem számba: a csapategységet, az összetartást, a fegyelmet vagy azt, hogy Dzsudzsák Balázs hollandiai kiugrása a válogatottat is erősíti. Az érdeklődést szintén a kedvező jelek közé sorolom. Miközben a bajnoki mérkőzések látogatottsága alacsony szinten stagnál, az Eb-selejtezőre talán meg is telne a stadion, ha nem csupán az alsó karéjt lehetne megnyitni.

– Az ellenféllel kapcsolatban mi a kiindulási alap: a múlt évi 6-1-es holland győzelem vagy az, hogy a narancssárga együttes – miközben hallatlanul kiegyensúlyozott – ritkán rendez gólparádékat?

– Minden mérkőzés más, ám a hosszú távú tapasztalat azt mutatja: Bert van Maarwijk irányításával nem annyira látványos, inkább racionális futballt játszik a vb-ezüstérmes együttes. De hangsúlyozni kell: az óriások nívóján. Ma talán más a holland labdarúgó-filozófia, mint Cruyffék vagy Van Bastenék idejében, ám a labdabiztonság tekintetében nincs – vagy alig van – differencia. De furcsa nekem erről beszélnem, hiszen hova kerültünk mi az utóbbi negyedszázadban... Rotterdamban éppen a Van Bastenféle garnitúrát múltuk felül; azt, amely négy évvel később Európa-bajnoki címet nyert. A többi közt annak a diadalnak is köszönhetően kijutottunk az 1986-os világbajnokságra, és azóta egyszer sem voltunk vb-részvevők.

– Eb-n hovatovább negyven esztendeje nem jártunk. Azért kérdem, mert a legközelebbről élhette és élheti át a futballtörténetet: álmodik a kontinenstalálkozóról?

– Egyelőre nem. A magyar–holland és a holland–magyar épp eléggé lefoglalja a gondolataimat ahhoz, hogy ne tűnődjek máson. Meg aztán a kérdés csak ősszel lesz aktuális. Ha lesz.

– Jó hír, hogy Robben nem játszik?

– Nekünk jobban hiányzik Szalai, mint a hollandoknak Robben. A merítési lehetőség nem azonos.

– A gólok száma pénteken mégis lehet az?

– Hasonlóan nagy eredmény lenne most a döntetlen, akár huszonhét éve a győzelem. Bízom a bravúrban – ez kapitányként amúgy is kötelező – meg az esetleges pontszerzésnek a korábbinál kedvezőbb utóéletében. Az emberek többsége, sajnos, jobban emlékszik Irapuatóra, mint Rotterdamra. Igaz, napjaink megítélését erősen befolyásolhatja, hogy a jövő héten Amszterdam következik.

– Ott mi lesz?

– Nem kitérni akarok, hanem szakvezetőként minden azt mondatja velem: maradjunk még Budapestnél. Stekelenburg, Maduro, Robben, Janssen, Huntelaar után Van Bommel is hiányzik a vendégek keretéből a magyar–holland Eb-selejtezőn. A Milan középpályása – említett társaihoz hasonlóan – megsérült.