– Tudja-e még a hajdani magyar összeállítást?

– Nem nehéz emlékeznem rá, mivel Illovszky Rudolf szövetségi kapitány hat támadójátékost szerepeltetett. A két középpályás Göröcs és Rákosi volt, előttük meg Molnár, Bene, Albert és Farkas játszott. Úgyhogy már csak a kapust és a védőket kell felidéznem: Tamás Gyula védett a Mátrai, Mészöly, Szűcs, Ihász négyes mögött. Egyébként Mészöly Kálmánnal kellett volna kezdenem, mert ő szerezte – tizenegyesből – az első gólt. A magyar válogatottét és kicsit az enyémet is...

– Izgult?

–Nem. Talán azért sem,mert Szepesi Gyurival a meccs előtt bementünk a magyar csapat öltözőjébe. Akkoriban ez volt a szokás, és a jól ismert labdarúgók olyan barátságosan fogadtak, mintha magam is játszottam volna.

– Ami azt illeti, 2-0-ra nyert...

– Így is lehet mondani. Azelső félidőt közvetítettem én, a másodikat meg Szepesi. Mészöly gólját hamar követte Farkasé, ám a szünet után már nem esett magyar gól, csak holland.

– Szepesi mit szólt?

– Gratulált. És örült, hogy 2-1-re győztünk, függetlenül attól, hogy a magyar siker megfelelt a papírformának. Nyilván azért sem voltam lámpalázas, mert biztos lehettem a győzelemben. És nyertes meccsen nincs rossz közvetítés...

Farkas (és Novotny) gólja 1967-ben

– Azóta hány magyar–hollandon beszélt a mikrofonba?

– Egyen. Nyolcvanötben, amikor 1-0-ra kikaptunk. De a vereségnek nem volt jelentősége, hiszen a válogatott már korábban megszerezte az elsőséget a vb-selejtezőcsoportban.

– És hányadik válogatott találkozója következik pénteken?

– Pontosan nem tudom, pedig számon tartottam a mérkőzéseket rendesen. Négy füzetet kellene előkeresnem ahhoz, hogy a kérdésre precízen megfeleljek. Maradjunk annyiban, a százötvenedik felé haladok.

– S ugyanolyan nyugodt, mint régen?

– Azt nem mondanám. Egyrészt most egyáltalán nem lehetek biztos a győzelemben, sőt. Másrészt már régóta tudom azt, amit debütánsként legföljebb csak sejtettem: sokszor csak hajszálon múlik, milyen a közvetítés. Ráadásul egy kezdő hibázhat, de egy ilyen öreg rókának, amilyen én vagyok, túl a hetvenen, nem illik rontania.

– Ezúttal egyedül lesz?

– Nem: Hajdú B. Istvánnal dolgozom együtt. De most nem félidőnként váltjuk egymást, hanem folyamatosan átadjukátvesszük a szót.

–Mesél neki a ’67-esmagyar–hollandról?

– Inkább a hallgatóknak mesélném, hogy tizenegyes következik a magyar csapat javára. Úgy, mint hajdanán: 0-0-nál... Akkor még azt sem bánnám, hogy ma már a tribünről kell közvetíteni.

– A pálya szélén jobb volt?

– Naná: Ihász és Farkas oldalán?!