A dolgozat a nemzetközi labdarúgópiac, továbbá a sportcélú ingatlanfejlesztési trendek fi gyelembevételével határozza meg a kitörési pontokat. Az elemzés szerint sok szurkoló a megfelelő infrastruktúra hiánya miatt marad távol a mecscsektől; sportszakmai kérdéseket nem vizsgál az analízis, ám leszögezi: az előrelépés elengedhetetlen feltétele a játék nívójának emelkedése.

A helyzetelemzés rámutat: Magyarországhoz képest Ausztriában átlagosan nyolcszor több bevételt termelnek az első osztályú klubok, míg Csehországban hetven százalékkal több drukker látogatja a meccseket. A szakértők szerint az általános gazdasági helyzet miatt megfontolandó, hogy több együttes használjon egy arénát, mint a Lazio és az AS Roma vagy a Bayern és az 1860 München. A magyar piac méretei egyébként is behatárolják a lehetőségeket, azaz a nemzeti stadionon túl legföljebb két-három közepes (15–20 ezres) létesítmény működtethető fenntarthatóan. A többi klubnak kisebb stadion fölhúzásán kell gondolkodnia. Minden beruházásnál fontos a létesítmény multifunkcionális jellegének erősítése, a kiemelt VIP-helyek létesítésével a vállalati ügyfelek megfelelő kiszolgálása, valamint a stadionok tulajdonosi szerkezetének átalakítása.

A szakértők hangsúlyozták: nagyszabású létesítmény-fejlesztési koncepció megvalósítása aligha képzelhető el jelentős állami vagy önkormányzati tőkeinjekció nélkül. Lapunk felvetette: miután a kormány több mint tízmilliárdot előirányzott a debreceni arénára, ráadásul a magánszektor bevonása nélkül építi meg a több tízmilliárd értékű új nemzeti sporttelepet, fektethet-e további forintokat a futballstadionokba? A válasz így szólt: politikai döntés, hogy a kormány mire költi bevételeit. A Népszabadság másik kérdésére, miszerint nem késett-e el a KPGM a tanulmány publikálásával, különös tekintettel arra, hogy a hajdúsági létesítmény fenntarthatóságáról aligha készültek részletes hatáselemzések, a dokumentum szerkesztői azt felelték: az elemzés épp azért született meg, hogy megfelelő iránymutatást adjon a következő időszak beruházásaihoz.

Már, ha lesznek ilyenek.

Az NB I legutóbbi fordulójának mérkőzéseit 19 000 (átlagban 2375) néző látta. Több helyütt százas „nagyságrendű” volt a látogatottság. Ennek fényében –árnyékában – kiváltképp vakmerőnek tetszik az az MLSZ-terv, mely szerint tíz éven belül tízezres átlagnézőszámot kell elérni Magyarországon. Ennek merészségét érzékelteti, hogy a hatvanas évek közepén – a kettős rangadókkal és a fővárosi nagy csapatok rendre telt házas vidéki fellépéseivel együtt – 11 900 volt az átlagos érdeklődés. Az adatokra illik adni, még ha számokkal akár dobálózni is lehet.