Sidi most a szövetségre lő
Sidi a március elején rendezett bresciai légfegyveres kontinensversenyen egyéniben arany-, csapatban bronzérmet nyert, ám öröme nem volt felhőtlen: „A válogatott huszonegy éve nem szerzett medált a csapatversenyben, ám a magyar szövetség első embere nem várta meg az éremátadást, hanem hazaindult.”
Krzyzewsky Miklós, a Magyar Sportlövő Szövetség elnöke nem tagadja, hogy az eredményhirdetés előtt távozott: „Gratuláltam a versenyzőknek, majd autóba ültem és hazavezettem, mert reggel fontos tárgyalás várt rám.” Sidi szerint a sportvezető akkor is hazaért volna hajnalban, ha meghallgatja a Himnuszt...
Nem csupán az elmulasztott díjátadási ceremónia okoz feszültséget a felek között. Sidi úgy véli: a szövetség nem teremt megfelelő feltételeket a versenyzők felkészüléséhez. Krzyzewsky a szervezet anyagi helyzetét okolja a gondokért. Az elöljáró felhívja a figyelmet arra: a központi költségvetésből előirányzott 67 millió forintból eddig egyetlen fillért sem kapott meg a szövetség. Az illetékeseknek az összeg felét az első fél évben, negyven százalékát az esztendő második részében, a maradékot jövőre kell(ene) átutalniuk. A kvalifikációs versenyek többsége ezekben a hónapokban zajlik; a szövetségnek feladata lenne a pekingi, sydney-i, atlantai túrák fi nanszírozása, ám a kassza üres. Az elnök a Magyar Olimpiai Bizottság segítségére vár: némi előleg átmenetileg megoldhatná a problémákat. A sportlövőszövetség saját forrásai sem elhanyagolhatók, hiszen a szervezet adja ki a fegyverek licencengedélyeit, így évi több tízmillió forintos bevétellel kalkulálhat, még ha szponzora nincs is. Krzyzewsky járhatatlan útnak nevezi, hogy az amatőrök rendre befi zetik a különféle díjakat, ám minden forint az élversenyzők eredményességét szolgálja.
Kérdés, kinek a sikerét segíti elő a szakszövetség vezetőinek Kuvaitba utazása. (Az elöljárók azért repültek az egzotikus országba, hogy szemrevételezzék a válogatott edzőtáborának lehetséges helyszínét.) Az elnök leszögezi: a magyar szövetség „csupán” az utazás költségeit fedezte, minden egyébről a vendéglátók gondoskodtak. Sidi persze teljességgel fölöslegesnek ítéli a portyát... Vita zajlik arról is, van-e részletes szakmai programja és stratégiai terve a szövetségnek. Krzyzewski szerint a szakmai beszámolók a MOB-nál pihennek, a közgyűlés is évről évre megismerkedhet az aktuális tervekkel. Sidi ezzel szemben azt állítja: nem létezik koncepció, így trénerekkel, versenyzőkkel, korábbi olimpiai érmes lövőkkel kidolgozott egy stratégiai anyagot, amelyet el is juttatott minden illetékeshez.
Felvetődik a kérdés, hogy a londoni olimpia magyar favoritjainak egyike miért múlatja idejét a sportág ügyes-bajos dolgaival, ahelyett, hogy készülne a legfontosabb versenyére. A sportlövő szerint viszont az a leglényegesebb, hogy segítse társait, akik még nem szereztek „belépőt” az ötkarikás játékokra, mert – ahogyan Varga Károlyt, 1980 bajnokát idézi – „csak az nyerhet olimpiát, aki ott van.” Hozzáteszi: „Minden nap azért dolgozom, hogy győzzek.”
A béke sem ártana az esélyeinek.
