Magyarok a nemzetközi futballban - De nem úgy
Berzi Sándor szerint kifejezetten felemelő, amit nem is csodálunk, hiszen magunk sem lennénk levertek efféle illusztris asztaltársaságban; csak éppenséggel mi nem vagyunk UEFA-ellenőrök.
Másként: Bajnokok Ligája-kontrollőrök.
Berzi speciel a kilencvenes évek közepe óta az. Az MLSZ alelnöke és nemzetközi igazgatója a BL-találkozókon – csakúgy, mint Esterházy Márton és Makray Balázs – első számú hivatalos személyként képviseli az UEFA-t, vagyis az adott randevút tekintve nincs nála kompetensebb delegátus. Kemény munka ez, még ha akadnak kellemesebb pillanatai is; például akkor, amikor amérkőzéstmegelőző hivatalos ebéden vagy vacsorán olyan kiválóságok közé kerül az ember, mint a bevezetőben említett három legenda. Hogy pontosan mi is a feladata egy ilyen futballkomisszárnak, annak közlése alighanem kitöltené a sportoldal kereteit, kezdve onnan, hogy a párharcot megelőzően harminc-negyven emberrel, köztük tűzoltóparancsnokkal, jegyellenőrrel és marketingfőnökkel kell végigvenni a napirendet, bezárva odáig, hogy a lefújás után egy órával gyorsjelentést kell küldeni az európai szövetség központjába. Feltéve persze, hogy kivételes esemény – például rendbontás – nem történt, mert ha igen, akkor újabb „riport” vár az ellenőrre, huszonnégy órán belül.
Az úgynevezett napirend – kvázi pilótakönyv – nyolc-kilenc oldalt tesz ki, s miként Berzi megjegyzi: „Azt is mindig ellenőrizni kell, hogy az adott pályán a cseretábla elektronikus-e.” Egy-egy értekezlet levezénylése már alapvetően „melós”, s akkor arról még szó sem esett, hogy a szurkolók érkezését, kivonulását, távozását, kísérőit ugyanúgy figyelni kell, mint azt, hogy időben – és rendben – zajlik-e minden. Ne tévedjünk el: egy-egy Bajnokok Ligája-találkozón még az is pontos terv alapján zajlik, hogy a csapatok fölvonulása után 20 óra 43 perc 20 másodperckor kezdődik a fotózás... Az időbeosztást – ezt az iméntiek nyomán már nyilván gondolták is –visszaszámlálási terv irányozza elő. „A kulcsszó: óraműpontosság. Mert olyan nem létezhet, hogy a kétszáz országban közvetített meccsek mindenütt máskor kezdődjenek” – rögzíti Berzi.
Na de mi van akkor, ha beüt a krach? Hány izzadságcsepp gördül le a halántékról ilyenkor? „Elő-előfordulnak nehéz helyzetek, de az ellenőr ilyenkor kizárólag azzal van elfoglalva, hogy intézkedjen, egyeztessen, megtalálja a megoldást. Amikor például a Porto régi pályáján egy Partizan elleni találkozón kialudt a villany, még csak időm sem volt pánikolni: azt kellett megtudnom, mi okozta a kimaradást, az tartós lesz-e. Kétszer állt meg a játék emiatt, harmadszorra véget is vetettem volna a küzdelemnek, de a mérkőzés végül rendben lement” – meséli a közmegbecsülésnek örvendő komisszár.
A magyar illetékesekkel amúgy elégedettek az UEFA-nál: hogy mást ne mondjunk, Huszár Istvánt helyszíni igazgatóként Zsolnára, Dinnyés Mártont sajtófelelősként Kolozsvárra delegálta az európai szövetség a mostani BL-évadban, miközben a szervezetnek – Imre Mátyás személyében – magyar sajtómunkatársa van. Hümmögjünk csöppet: legalább ilyenkor megmutathatja magát a hazai futball, ha már – leszámítva a Kassai Viktor vezette bírócsapat ténykedését – a pályán rendre elmaradnak a nagy föllépések. S amíg, mondjuk, Berzi Beckenbauerékre büszke, addig Esterházy Márton arra, hogy 2007-es bemutatkozásakor a lisszaboni díszebédet Eusebio társaságában költhette el.
„Miután kevéssé bírja az angolt, közvetlenül nem tudtam beszélni vele, ám így is a hatása alá kerültem. Amikor kiderült, hogy magyar vagyok, rögvest szóba került az 1966-os világbajnokság és Albert Flórián... Mit mondjak, aznap nem éreztem rosszul magam. Tavaly, a Leverkusen–Rosenborg meccs előtt pedig a hazaiak sportigazgatója, Rudi Völler mellett ültem, s mivel annak idején még játszottunk egymás ellen, a magázódást gyorsan felváltotta a tegeződés, a hangulat is érezhetően oldottabbá vált” – eleveníti fel Esterházy, aki kirívó esetként eddig legföljebb egy-egy petárdázást tud feleleveníteni az anno refl ektorfényben érdekelt Berzivel szemben.
„Gasztronómiai utazás”; „a múzeumot látva tátva maradt a szám”; „titkos helyekre nyerünk bebocsátást” – e mondattöredékek is az ellenőröktől származnak, akik kintléteik alkalmával tényleg más közegbe csöppennek. Habár...
„Neveket nem mondok, de egy nagy klub képviselője a hivatalos vacsorán szinte végig arról beszélt, hogy csapatát tendenciózusan sújtják a játékvezetői ítéletek, bezzeg a rivális topklubot minden meccsen segítik – mondja Berzi. – Na, ekkor kicsit valóban úgy éreztem magam, mintha otthon lennék...”
