A sportcsarnok előtt ott sorakoznak a főszponzor négykarikás autói, Győrben azonban senki sem irigyli a lányoktól a luxust. A mérkőzésekre szinte csak kihalásos alapon lehet bérletet venni – igaz, a csarnok méltatlanul kicsi; Borkai Zsolt, a MOB-elnök polgármester ígéri, hogy még ebben az önkormányzati ciklusban megépül a méltó, többfunkciós sportközpont –, az együttest külföldre is száz-kétszáz szurkoló kíséri el.

A nagyobb sikereket a városháza előtt ünneplik a győriek, a lányok az erkélyről köszöntik az ilyenkor összesereglő több ezer embert. Örömre pedig van ok, hiszen az utóbbi fél évtizedben minden alkalommal a BL négyes döntőjébe jutott a csapat. A trófeát elhódítani eddig nem sikerült, de Vanyus Attila elnök szerint az idén erre is jók az esélyek.

Az elöljáró huszonegy éve irányítja a klubot. A rendszerváltáskor megszűnt finomposztógyár csapatától vették át azokat a játékosokat, akiket nem vittek el a nagyobb klubok. A kisalföldiek innen verekedték fel magukat a legjobbak közé, harminc-negyven helyi kis- és középvállalkozó támogatásával.

Iskolát teremtettek Győrött. Most már nyolcszáz gyereklány kézilabdázik a városban, közülük választják ki a legjobbakat. A mostani csapatban játszók közül saját nevelésű – többek között –Pálinger Katalin kapus, Görbicz Anita, Kovacsics Anikó, Orbán Adrienn, Mayer Szabina.

„Fiatalítani és magyarítani: ez a folyamatos program – mondja Konkoly tréner. – Csak arra a posztra szerződtetünk külföldi játékost, amelyre nem találunk európai szintű hazai kézilabdást.” Pálinger ugyan a nemzetközi élvonalhoz tartozik, de egy igazán jó csapatnak két kiváló kapusra van szüksége, ezért került Győrbe a norvég Lunde-Haraldsen. Honfitársa, a beállós Löke, valamint két, még meg nem nevezett légiós klaszszis is az ETO-hoz igazol. „Olyan kézilabdázókról van szó, akiknek lejárt vagy lejár a szerződésük” – utal a pénzügyi politikára Lőre Péter, a főszponzor kommunikációs igazgatója, a klub elnökségi tagja.

Nemrég derült ki, hogy a román Spiridontól és Bradeanutól valószínűleg elköszön a Győr. Mindkét játékosért rajong a közönség, „védelmükben” a szurkolók nyílt levelet írtak az elnökségnek. Az ügyről a vezetők nem akarnak beszélni. Vanyus általánosságban annyit mond: ha egy csapat fejlődni akar, akkor elkerülhetetlenek a változások. „Az újonnan érkezettek épp úgy szerethetők lesznek, mint a távozók” – fűzi hozzá.

A hírek szerint az ETO a világ öt legjobb anyagi helyzetben lévő női kézilabdacsapatának egyike; úgy tudjuk, évente nagyjából egymilliárd forintból gazdálkodik. Ehhez 300 milliót hozzá lehet adni, piaci alapon ugyanis ennyit kellene fizetni a sportcsarnok használatáért, és a város által szintén ingyen adott egyéb szolgáltatásokért. Az önkormányzat ezen túl is támogatja a klubot, melyet címzetten felajánlható adóforintokkal is segítenek a helyi vállalkozók. Az utóbbi két tétel az egymilliárdból csaknem 300 milliót tesz ki, a további 700 millió szponzorálásból, jegybevételekből származik.

A csapat költségvetéséhez képest elenyésző a nemzetközi sikerekből származó bevétel. A BL-győzelem 15–20 millió forintot hozna a konyhára; az első számú kupában való részvétel csak a legjobb négy között nyereséges, az odavezető út mindig ráfizetés.

A klubnál Szabó Tamás kommunikációs vezető a következő hazai mérkőzésekre fogadja az internetes jelentkezéseket. Az Egyesült Államokból ketten érkeznének, Spanyolországból négyen, és német kézilabdarajongók is szeretnének belépőhöz jutni. Szabó vakarja a fejét: „Hogy hova ültetjük őket, azt nem tudom.”

Az ETO fontolgatja, hogy jövőre két első osztályú csapatot indít a hazai bajnokságban. Az előkészítés stádiumában van a kézilabda-akadémia is: az ETO azzal a Bercsényi középiskolával működne együtt, amelynél Konkoly Csaba, és a klub fiataljait nevelő edző, Róth Kálmán dolgozik főállásban. Vanyust kérdezem, mivel tudják itt tartani a legjobb győrieket. Csak a pénzzel? „Sokukat hívják, Görbiczet folyamatosan, komoly ajánlatokkal csábítják, de egyszer azzal fordult hozzám: – Nekem tízéves korom óta ETO-zászló van az ágyam melletti falon.”

Milliárdos ETO