Jó, valóban különleges dolog ez, de ha azt veszem, hogy tartottak már Világűr–Föld meccset vagy éppenséggel felhőkarcoló tetején globális divatházat reklámozó össznemzeti találkozót, nem utolsósorban afféle Love Boaton zajló többhetes topversenyt is, akkor...

Az Anand–Karpov-randevú – beszállt még: kalauz, előadásra utazó nyugdíjas fizikatanár, étkezőkocsi-főnök – persze más kontextusban is poén, lévén, hogy abban az országban ejtették meg, amely a sakk őshazáinak egyike, miként onnan való az első regisztrált bajnok, egyben az első, 1561-ben megjelent szakkönyv írója, Ruy Lopez de Segura. Aki speciel a spanyol védelem atyja is, ha ennyi még nem volna elég. Az Indiából és Kínából származó sportág a XV. században, a kereskedelmi utak fellendülése révén „mattolta” Dél-Európát, hogy aztán az öreg kontinensen is megkezdje hódítását. A földrészek közötti kapcsolat azóta is tart: az indiai Anand Spanyolországban lakik.

– A sakk nyílt, mindenki számára elérhető, szellemet és fizikumot egyaránt igénybe vevő, oktatási szempontból is rendkívül hasznos információs játék, amely mindenre megtanít, amire az életben szükségünk van: fegyelemre, pontosságra, döntésre, időbeosztásra – említi Kállai Gábor nemzetközi nagymester. – Ezért is népszerű, illetve ezért is népszerűsítenek vele annyi mindent.

Na, igen: 1972-ben, amikor Bobby Fischer a reykjavíki csatában világbajnok lett Borisz Spasszkijjal szemben, az italgyártó cég egymillió dolláros ajánlatot tett az amerikai zseninek, hogy ugyan, hirdesse már az üdítőt. Más kérdés: a jelentős összegű projekttől a különc Fischer nem hatódott meg: „Nem vállalom – mondta –, mert a termék nem egészséges.”

A közelmúltban két német autógyár is óriás sakktáblára épülő reklámban népszerűsítette új modelljét; a Deep Blue fantázianevű számítógép meccset is nyert Garri Kaszparov ellen; Polgár Judit telekommunikációs társaság „arcaként” tűnt fel; a világranglista-vezető Magnus Carlsennel pedig a múlt szeptemberben adtak el „trendi cuccokat”. A húszéves norvég géniuszt egy divatház kérte fel, hogy egy New York-i toronyépület tetején interaktív módon „sakkozzon a világgal”. A komplex esemény – az ifjú sztár reklámozza a fiatalos stílust és a sakkot a pezsgő interneten – tökéletesen bejött, leszámítva azt az apró tényezőt, hogy a hálózat a legnagyobb előkészületek dacára is húsz percre öszszeomlott, miután a földkerekség minden tájáról bejelentkező játékosok hihetetlen mértékű érdeklődést mutattak a globális szimultán iránt. A rendezvényt egyébiránt Kaszparov élőben kommentálta, miközben Polgár Judit, a francia Etienne Bacrot és az amerikai színekben szereplő Hikaru

Nakamura külön-külön ajánlott lépéseket a világ sakkozóinak. Amatőröknek és profiknak egyaránt, mert mint Kállai Gábor megjegyezte: „Etyekről bekapcsolódtam én is.”

A felhőkarcolóknál feljebb megejtett partikban bizonyos Greg Chamitoff a menő: nevezett – a NASA fedélzeti mérnöke, tudományos tisztje – alkalmanként az űrből jelentkezik, mint tette azt 2008 szeptemberében, amikor a Carlsenesetre hajazó interaktív megoldással szimplán kihívta „a Földet”. S vesztett. De Chamitoffot ez nem törte le, mert űrállomásközpontok személyzete vagy iskolák szakkörei ellen harcba küldött, a súlytalanság ellensúlyozására tépőzárral rögzített figuráival sikerélménye is van szépen.

Hogy idestova négy évtizede tengerjárókon is rendeztek többhetes, profi vetélkedőket – példáulBárczay László nagymester részvételével –, s hogy a kikötőkben a versenyzők könnyed szimultánokkal szórakoztatták az embereket, azon az iméntiek után aligha csodálkozhatunk.

De, hogy bányában még nem adtak partit: na, ez azért elgondolkodtató.

Következő lépés? Kaszparov (a képernyőn) töri a fejét a Deep Blue elleni partin