Előbb Argentínában 4-1, aztán Portugáliában 4-0... Azaz – barátságos mérkőzés ide vagy oda – úgy kellett ezúttal David Silva gólja, akár egy falat kenyér. Pláne, hogy nyolcvannégy percen át érintetlen maradt Ospina hálója. Del Bosque kapitány a hetvenötödik percben küldte be – Xabi Alonso helyére – David Silvát, és milyen jól döntött...

Nem büszkélkedhet ilyesmivel Mano Menezes brazil szakvezető, aki az utóbbi évek legunalmasabb sárga mezes együttesét vezényelte a Stade de France pázsitjára. Brazil válogatott szinten valósággal értelmezhetetlen Renato Augusto, Lucas, Sandro, Jadson vagy Hulk bevetése, nem beszélve arról, hogy a főként a rombolásra (!) szakosodott együttes tagjai közül a „terminátor” Hernanes vállon rúgta Benzemát, a franciák csatárát. Stark német játékvezető emiatt kiállította a középpályást, Benzema pedig góllal állt bosszút (1-0). Brazília amúgy tele van ifjú labdaművészjelöltekkel, de Menezes mostani készlete „európaibbnak” tetszett, mint Lazaroni 1990-es, felejthetetlenül fakó garnitúrája.

Nem lehetnek oda a gyönyörűségtől az argentinok sem, jóllehet a halványkékek – semleges pályán, Genfben – felülmúlták a portugálokat. Elvégre úgy nyertek 2-1-re, hogy Messi a kilencvenedik percben, tizenegyesből szerezte a döntő gólt... Ám Argentína a múlt évi vb óta négyszer győzött, és csak egyszer vesztett, azaz kilátásai a Copa America esztendejében kedvezőbbek a brazilokéinál. (S nem csak azért, mert a júliusi tornát Argentínában rendezik.)

Ha az olaszok a vetélytársak, akkor a futball olyan játék, amelyet huszonketten játszanak, és a németek nem nyernek. Legutóbb 1995-ben arattak diadalt a squadra azzurra ellen; most sem mentek többre 1-1-nél. Dortmundban az itáliaiak egyenlítő gólját Rossi szerezte. Naná, ezzel a névvel...