– Az én tájékozatlanságom, hogy játékosként nem ismerős a neve?

– Ne eméssze magát: egy motorbalesetben megsérült a térdem, így már tizenöt évesen abbahagytam a hokit. A sportágat persze – honfitársaim többségével egyetemben –imádtam, nem akartam elszakadni tőle, és letettem a játékvezetői vizsgát.

– A nacionáléját elnézve: jó döntés volt.

– Tizennyolc éven át, egészen tavalyig vonalbíróként dolgoztam a sportvilág legtekintélyesebb ligáinak egyikében, úgyhogy valóban nem panaszkodhatok. Vezettem szinte mindenkinek, aki ebben az időszakban számított a jégkorongban. Hogy mást ne mondjak, első NHL-fellépésemen, a Calgary Flames–Los Angeles Kings meccsen a vendégcsapat ászát úgy hívták: Wayne Gretzky.

– Hogy irigylem, az nem kifejezés, de ne kíméljen, mondjon még pár nevet, akinek lest fújt be, vagy netán a jobbhorgait próbálta semlegesíteni!

– Tényleg a teljesség igénye nélkül: Gretzky mellett Lemieux, Fetyiszov, Krutov, Larionov, Makarov vagy éppen Fjodorov. Amúgy az utóbbi volt a kedvencem.

– Tortát hozott a bíró születésnapjára?

– Ilyet nem tett, viszont bírtam a humorát. Egy Winnipeg Jets–Detroit RedWings mérkőzésen a hazaiak bekkje fejbe lőtt a koronggal, mire én elterültem a földön. Amikor kezdtem magamhoz térni, az akkoriban detroiti Fjodorov fölém hajolt, és azt követelte, hogy új pakkal folytatódjék a játék. „Én az életemért küzdök, te meg másik korongot akarsz?” – fakadtam ki, de nem hatódott meg: „Még szép. Lehetetlen, hogy nem sérült meg szegény, miután ilyen kemény fejnek csapódott...”

– Kedves történet. Akad még hasonló?

– Attól függ, mennyi ideje van. Előfordult olyan is, hogy segédkezet nyújtottam egy fiatal, de annál nagyobb szájú játékos megrendszabályozásához, de az ellenfél ügyeletes verőembere, akivel igen jó viszonyt ápoltam, elhibázott egy ütést, és az ökle az én állkapcsomon landolt.

– Mondom, hogy irigylem...

– Nincs erre szükség, már megváltozott a sportág. Gyorsabb a ritmus, jóval kevesebb a bunyó, sokkal több a játék. Csak a szerelem a régi.

– Ha egyetlen szóval kellene elmagyaráznia, mi a kanadai ember számára a jégkorong, melyik lenne az?

– A biblia.

– És mennyit lehet keresni bíróként a „szentírás” rendszeres forgatásával?

– A bérezés a ligában eltöltött idő függvénye. A kezdők évente százötvenezer, a legrutinosabbak ötszázezer dollárt kasszíroznak. A vezetőbírók gázsiját emelje meg harminc százalékkal.

– Felteszem, Magyarországra nem fizetéskiegészítési szándékkal érkezett.

– Tényleg nem. Barátom, a múlt szezonban még a Vasasnál edzősködő Glen Wiliamson ajánlott az itteni szövetség vezetőinek figyelmébe. Egy héten át előadásokat, gyakorlati bemutatókat tartok játékvezetőknek és edzőknek.

– Kedden éppen a Vasas Dunaújváros elleni meccsét dirigálja a káposztásmegyeri csarnokban. Izgul?

– Fogalmazzunk inkább úgy, hogy izgatottan várom a találkozót. Nem vagyok valami nagy formában, és ki tudja, bírom-e majd a tempót...

Lyle Seitz lapunknál