Értsd: keveset vett, de sokért. Látszólag ellentmondás feszül a költekezés és a (dollárban) tíz-százmilliós nagyságrendű mínuszok között; azért csak látszólag, mert ezek a klubok valójában bármit megtehetnek. Félreértés ne essék: nem állnak törvényen kívül, de olyan tulajdonosok vannakmögöttük, akik még az efféle öszszegektől sem rendülnek meg – ötven-százmillió dollár náluk puszta könyvelési hibának tekinthető, ilyesmiért nem hívják össze hetente az igazgatótanácsot –, másrészt e „mamutok” eszmei értéke szinte felbecsülhetetlen (és persze a játékoskeretük összértéke sem két gombóc fagylalt ára).

A Manchester United úgynevezett brandértékét speciel felbecsülték, és 1,8 milliárd dollárra tették. A klubot egymilliárd dollárért vették meg mostani tulajdonosai, akik másfél milliárdos konkrét ajánlatot kaptak nemrégiben (és nem adták el az MU-t).

Így aztán hiába „listavezető” a Manchester az adósságállomány tekintetében is, aggodalomra még a mínusz 844 millió dollár miatt sincs ok. (Az öszszeg különben némiképp félrevezető, mert van, ahol a stadion a klub tulajdona – mint a Unitednél is –, ennélfogva az aréna működtetésének költségei szintén az egyenlegbe számítanak, míg másutt különböző konstrukciókban üzemeltetik a létesítményt.)

A Forbes magazin (a legutóbbi – 2010. áprilisi – adatokat tartalmazó) összeállítása szerint az adósok közvetlen élmezőnyéhez tartozik még a Real Madrid (714 millió dollár), az Arsenal (484), a Liverpool (386). De a brandérték, mondjuk, a RealMadridnál sem különösebben alacsony... A Chelsea mínusz 52 milliója abramovicsi régiókban „nem tétel” – Fernando Torresért és David Luizért összesen 83,5 millió eurót fizettek ki most az arisztokratikus kékek –, annál figyelemre méltóbb, hogy a Manchester Citynek nincs adóssága, noha 2008-ban még 200 millió font nyomta a klubot. (A tulajdonosok azóta nyilván kiegyenlítették a számlát.)

A tartozások tekintetében „nullán áll”, azaz prímán gazdálkodik a Barcelona, valamint három olasz „nagyágyú”, az Internazionale, a Milan és az AS Roma. Érződik, hogy Itáliában – ahol évtizedekig számolatlanul szórták a pénzt, extraklaszszisok sokaságát szerződtetve – az utóbbi időben erősen csökkentették a kiadásokat. De GallianiMilan-alelnöknek még így is fáj a feje: „Túl sokat fizetünk.” Az elöljáró nyilván a jövedelmekre gondolt, hiszen azok Angliától Spanyolországig a csillagos égig emelkedtek. A színvonalról ez nem feltétlenül mondható el.

A futballról itt csak annyit: a Barcelona nem megvette, hanem jórészt felnevelte – edzőjével együtt – a világ jelenlegi legragyogóbb klubcsapatát...