A már említett kajak-kenu például – az emelés dacára – kevesebb állami forráshoz jut most, mint tavaly, habár Schmidt Gábor főtitkár szerint aggodalomra semmi ok.

– A lényeg, hogy arról az alappénzről indultak a számolások, amellyel a múlt év végi pótlás nyomán gazdálkodhattunk – említi Schmidt, utalva az Orbán-kormány 700 milliós tőkeinjekciójára. – Ennek alapján a tavalyi kerethez képest kilencmillió forinttal kapunk többet olimpiai felkészülés címén, s ez elég a nyugodt felkészüléshez. Ugyanakkor egy sportág büdzséje – a saját bevételei mellett – több állami forrásból tevődik össze, s ha mindent összeadunk, akkor pillanatnyilag úgy tizennégymillió forinttal számolhatunk kevesebbel. A mínusz az utánpótlást érintő támogatásból fakad, de inkább hadd mondjam azt: pillanatnyilag e területen nem látunk tisztán. Biztos vagyok benne, hogy itt sem állunk szemben áthidalhatatlan problémával.

Martin György, a vízilabdaszövetség elnöke az elvonás ellenére (197 millió helyett 190 millióból tervezhetnek) ugyancsak higgadt.

– A Magyar Olimpiai Bizottságnak van egy úgynevezett pontértékelése, ennek alapján részint ezeregy ponttal gyűjtöttünk kevesebbet 2010-ben az előző évhez képest, részint elveszítettük rangsorbeli második helyünket a kajak-kenu mögött – említi az elöljáró a felnőttés az utánpótláscsapatok teljesítményére épülő számítási rendszert alapul véve. – Ezek tények, el kell fogadni azokat, ugyanakkor a rendszer anynyiban nem igazságos, hogy mind férfi, mind női vonalon új csapatot építünk, s egyiktől sem várható el rögvest a világbajnoki cím megszerzése. Mindenesetre a célunk természetesen az, hogy előrelépjünk, és az olimpia évére újra a miénk legyen a kajak-kenu mögötti pozíció, továbbá az a pénz, amely a jobb eredményekkel együtt jár.

Na meg az olimpiai arany is. Sorrendben a negyedik...