Pillanatnyilag a nyolcaddöntő jelentheti az álmok netovábbját a női kosárlabda Euroligában érdekelt magyar csapatok számára, hiszen a pénzügyi lehetőségeket, valamint az ebből fakadó sztárigazolásokat illetően a Pécs és a Sopron is a „tornasor végén” kullog. A tizenhatos tábla mai nyitánya egyaránt Spanyolországba szólítja az itthon toronymagasan kiemelkedő együtteseket (fellépésük egyformán 20.30-kor kezdődik), s már az is nagy csoda lenne, ha bármelyikük képes volna három mérkőzésre kényszeríteni riválisát. A két győztes meccsig tartó párharcokban ugyanis a Salamanca (a Pécs ellenfele) és a Valencia (a Sopron riválisa) közvetlenül a legszűkebb elit környékén található: a 10-15 millió dollárból gazdálkodó orosz klubok (legelébb is a Jekatyerinburg) vagy a menet közben is bárkit szerződtetni képes, nem mellesleg Rátgéber László edzette Fenerbahcse mögött mindjárt az ibé riai klubok következnek a financiális lehetőségekről tanúskodó listán. Ne legyen kétségünk: a pécsiek és a soproniak az alsóházban tanyáznak; még a „közeli” Kosice is néhány tízmillió forintnyi euróval többől gazdálkodhat, és akkor még nem is említettük az USK Praha két-háromszoros büdzséjét...

Na meg azt, hogy a pécsiek legalább százmilliós adósságot görgetnek maguk előtt.

A fi nanciális viszonyokból fakadó szakmai lehetőségek a pályán egyértelművé teszik a helyzetet. A Salamanca speciel hazai környezetben még nem kapott ki az Euroliga most zajló évadában: a Kaunast (75:55), a Galatasarayt (86:59), az USK Prahát (93:65), a Tarbes-ot (87:49) és a sorozatban négyszer ligagyőztes Szpartak Moszkvát (75:64) meglehetős magabiztossággal múlta felül négyezer fős, forró hangulatú csarnokában, és hát a számok alapján már azt is sikerként könyvelhetné el a bajnoki aranyérmes, továbbá hazai kupagyőztes baranyai hölgykoszorú, ha megúszná kiütéses vereség nélkül. Abból a szempontból egyébként nem érdekes a végeredmény, hogy csak a siker számít, vagyis az egy- vagy a húszpontos győzelem között nincs különbség, ellenben a pénteki visszavágó előtt nyilván nem mindegy: ki, milyen „mély” érzésekkel tér haza... A 8/2-es mutatójával a tizenhatos mezőny harmadik legerősebb együttese „természetesen” klasszisokat vonultat föl: a már honosított Sancho Lyttle, a brazil Erika de Souza, valamint Anna Montanana a kontinens legerősebb centertrióinak egyikét alkotja. S még sorolhatnánk...

A Sopron januárja úgy kezdődött, hogy kénytelen volt megválni legjobbjától, a világbajnok amerikai Angel McCoughtrytól: a tehetős Fenerbahcse lazán kivásárolta szerződéséből a dopping miatt eltiltott honfitárs zseni, Diana Taurasi pótlására. A Pécshez viszonyított különbség itt legföljebb annyi lehet, hogy –túl a szintén amerikai Marissa Coleman gyors leigazolásán – a Valencia egyszer már kikapott hazai pályán: az orosz – az orosz... – Nagyezsda nagy küzdelemben múlta felül (87:82). Egyebekben az amerikai Rebekkah Brunsontól Katie Douglasig „akad” néhány klasszisa, de Székely tréner rendkívüli módon bízik a lett Zane Tamane fémjelezte csapatában, legalábbis nyilatkozata szerint – igaz, optimális teljesítmény esetére – „győzelmeket” helyezett kilátásba.

Kérdésünk: hol az az egy?

A nyolcaddöntő párosítása: Salamanca–Pécs, Valencia–Sopron, Fenerbahcse–Galatasaray, Jekatyerinburg–Rivas Ecopolis, Taranto–USK Praha, Kraków–Orenburg, Bourges–Kosice, Szpartak Moszkva–Schio.