Külön szám, hogy Tököli a harmincötödik évében jár, ám a jelek szerint nincs az a rutin, amely egykedvűvé tenné az embert efféle „újrafelfedezés” esetén. Az „öregfi ú” tegnap csöndesen bár, de lelkesen közölte: „Fel vagyok dobva.” Majd sajátos stílusában hozzátette: „Hét évig elfelejtettek, ám úgy néz ki, mégsem mindenki feledkezett meg rólam.” A köztes időben nem foglalkozott azzal, hogy nem és nem hívták, mert – amint mondta – „ha bánt a mellőzés, ha nem, attól se jobb, se rosszabb nem lesz”.

Tököli a múlt vasárnap óta Horvátországban táborozik a Kecskeméttel, szombaton viszont átmenetileg elhagyja a csapatot, mert csatlakozik a címeres mezes kerethez, amelynek tagjai közül csak Király Gáborral és Gera Zoltánnal játszott együtt annak idején a válogatottban. Azon nem mereng, hogy február 9-én Azerbajdzsán ellen pályára lép-e vagy sem, mert a döntést nem neki kell meghoznia.

Egy biztos: a szilveszternek nem köszönhet semmit sem a csatár, mert az óév utolsó napján nem szokott fogadalmat tenni. „Arra, hogy már januárban meghív a kapitány, amúgy sem készülhettem. Őszintén szólva még a 2011. decemberi invitálásra sem gondolhattam...”

Eggyel viszont nem tréfált. Nem mulasztotta el megemlíteni: nagyon sajnálja Szalait.

Tisztességes beszéd, felér egy góllal.

Tököli Attila legutóbbi válogatottsága évében, 2004-ben, még az FTC mezében