Selejtező a jutalom
Igaz, Mocsai Lajos játékosai úgy léphettek pályára Kristianstadban, hogy az esetleges vereség nyomán sem kell eret vágniuk magukon, mert a többlépcsős rendszerben még mindig marad menekülőút: ha a mostani vb első hét helyezettjének bármelyike nyeri a jövő évi, szerbiai Európa-bajnokságot, akkor a skandináviai nyolcadik helyezett is álmodozhat Londonról...
Aztán, alighogy elkezdődött a találkozó, nagyon úgy festett, gyorsan dűlőre akarja vinni a dolgot a társaság, mert Iváncsik Gergő, Mocsai Tamás és Illyés góljával a 4. percben 3:0-ra meglépett ellenfelétől. Az öröm azonban ekkor még korainak bizonyult, tekintve, hogy az eleinte igen csalódottnak és kedvetlennek látszó rivális – amely a legutóbbi két világbajnokságon ezüst-, illetve bronzérmes lett – csakhamar egyenlített, s mind jobban felpörögve a 13. percben a vezetést is átvette (4:5). A bántóan szellős védőmunkát elöl Ilyés, majd az egész vb-n kirobbanó formában játszó Mocsai próbálta kompenzálni, de a lengyelek – Jurecki és Bielecki vezérletével – továbbra is kreatívabbaknak és gyorsabbaknak bizonyultak, így a félidő kétharmadánál erősen aggódni kezdhettünk (8:12). Ám kisvártatva újabb fordulat következett, és ezt a legkevésbé sem bántuk: a 23. percben még 14:10-re vezető vetélytárs a játékrész hátralévő szakaszában képtelen volt betalálni az addig legföljebb közepes produkciót nyújtó Fazekas kapujába, miközben a másik oldalon
– Mocsai változatlan remeklésének köszönhetően – szinte minden sikerült, és a sorozatban szerzett hat góllal a szünetre már megint itt volt az előny (16:14).
A térfélcserét követően aztán tovább javult a helyzet, s tíz perc elteltével ötgólosra duzzadt a differencia, nem utolsósorban a hétmétereseket precízen értékesítő Iváncsik Gergő jóvoltából. Noha a látottak alapján ebben a periódusban akár arra is számíthattunk volna, hogy a hajdani nagy spíler, Bogdan Wenta csapata összebukik, nem így történt. A három-négygólnyi különbség állandósult a folyamatos „futóversenyben”, így aztán hátradőlni a lelátón sem lehetett, nem hogy a pályán lazítani, de ezúttal ettől nem is kellett tartani: a magyar válogatott különleges akarattal játszott a hajráig. A finisben meg pláne. Iváncsik Gergő még kettős emberhátrányban is gólt szerzett, s bár másfél perccel a vége előtt már csak kettő volt „ide”, ráadásul az ellenfél ismét emberfórban játszhatott, a lefújás pillanatában 31:28-at mutatott a nagytábla. Az emlékezetes teljesítmény nyomán megszületett győzelemért olimpiai selejtező a jutalom.
A találkozóval egy időben, „néhány házzal” odébb, Malmőben rendezték a vb egyik elődöntőjét, s azon a franciák –a papírformát messzemenően igazolva – 29:26-ra felülmúlták a svédeket, vagyis ott állnak az újabb diadal küszöbén. S finoman szólva is reménykedhetnek, ha eszükbe jut az utóbbi idők bármelyik világversenyének díjátadó ceremóniája... (A másik ágon rendezett dán–spanyol elődöntő lapzárta után ért véget.)
