A sakkboksz kétségkívül unikum a testkultúra világában, leginkább posztmodern duatlonként definiálhatnánk, amennyiben egy fi zikai és egy szellemi szakág egyesítésére törekszik. A műfaj legjobbjai a XXI. század férfiideáljának megtestesítői: a versenyző csak erő és intellektusmegfelelő elegyével, érzelmei magas fokú kontrollálásával érhet a csúcsra. Ugyanakkor a fölöttébb rövid múltra visszatekintő sportág „korkonform” státuszát megkérdőjelezi, hogy a szakág történetében egyetlen női mérkőzést sem rendeztek még. A helyzet már csak azért is kínos, mert a női ökölvívás az olimpiai programban is helyet kapott.

A szembeszökő szexista attitűd ellenére számos erényt mutathat föl a sportág, amely rendkívül összetett felkészültséget igényel. A találkozók tizenegy menetből állnak: a kollégák hatot sakkoznak, ötöt bokszolnak. A meccs négyperces szellemi szakasszal kezdődik, amelyet három perc ökölvívás követ. A versenyzők tizenkét perc gondolkodási idővel gazdálkodhatnak a sakktábla mellett; ha az óra leketyeg, akkor automatikusan az ellenfélé a győzelem. Szintén azonnali sikert ér, ha a sportoló mattot ad ellenfelének, esetleg KO-t érően üti le. Amennyiben a felek a bábokkal nem jutnak döntésre, a bíró lepontozza a meccset, ha így is patt a vége, akkor a sötét bábokat vezető versenyző nyer. A föltűnően szokatlan szabályrendszerrel tüntető sportág művelői – egyelőre – szegényes módszerekkel készülnek a mérkőzésekre. Az elérhető online útmutató szerint a jelölt akkor tehet szert megfelelő fölkészültségre, ha legelébb keres egy atlétikai pályát edzéshelyszínnek. A javaslat úgy szól: a műkedvelő 400 métert sprinteljen, majd három percet sakkozzon; a gyakorlatot mindössze addig kell ismételnie a sportolónak, amíg össze nem esik a fáradtságtól. Az esetleges „fedett pályás” időszakban homokzsák püfölésével váltható ki a futás.

A 2003-ban megalakult World Chess Boxing Organisation (WCBO), azaz a sportági világszövetség már fölismerte a problémát, és prioritásként kezeli a tréningelmélet fejlődését. A kutatócsoport munkájában számos tudós, kiváltképpen neurológus vesz részt. Mindenesetre a szervezet nem kapkodta el a mesterséges edzésevolúció beindítását, hiszen a szakág már hét éve bemutatkozott a közönségnek. Az ötletgazda Iepe Rubingh alternatív művész. A férfi többek között azzal szerzett hírnevet magának, hogy sikeres akciói egyikének keretében előidézte Tokió történetének egyik legnagyobb közlekedési dugóját; a mutatványért tíz nap börtön volt a jutalom. A különös tehetségű holland egy művészeti galériában mutatta be a sakkbokszot az érdeklődőknek. Az ősbemutató sikert hozott, hiszen hamarosan hivatalos keretek között megrendezték a sportág történetének első meccsét. Iepe a premieren Luis, a Jogász ellen lépett a szorítóba Amszterdamban az ideiglenes középsúlyú világbajnoki címért. Egyébiránt azért az iménti kitétel, mert a résztvevők nem érezték illőnek, hogy a győztes végleg megszerezze a koronát, miközben a ringbe lépőkön kívül egyetlen ember sem próbálta ki még a világon a sportágat.

Mindenesetre a Paradiso kulturális központban megrendezett premier drámai végjátékot hozott: a sportolók nem bírtak egymással az utolsó menetig, ám a Jogász sakkideje akkor lejárt, így Iepe, a sportág feltalálója, a nemzetközi szövetség szóvivője nyerte a história első sakkbokszmérkőzését. Amikor a kizsigerelt versenyző győzelmét ünnepelte a ringben, talán elrebegett egy köszönömöt Enki Bilalnak is. A francia művész Froid Équateur (Hideg Egyenlítő) című fantasy novellájában írt a sakkbokszként definiált időtöltésről, amely Iepét inspirálta. Akárhogy is, Iepe évekig nem állt a kötelek közé történelmi győzelme után, leginkább a sportág népszerűsítésével töltötte idejét. Tavaly novemberben azonban újabb mérkőzést vállalt: a német nemzetközi bajnoki címért harcolt. Iepe az időközben a sportág Mekkájává fejlődött Berlinben lépett szorítóba a müncheni illetőségű kihívó, Tim Yilmaz ellen. A nyolcszáz néző zsúfolásig töltötte a Festsaal Kreuzberget, fesztiválhangulatban kezdődött a legnagyobb érdeklődéssel várt összecsapás, miután az előcsatározások során számos fiatal tehetség bemutatkozott a nagyközönségnek. A fő meccsen – a tudósítások szerint – rendkívül agreszszíven kezdett a fehér bábukat vezető Iepe, ám a bokszmenetekben meggyűlt a baja a zakatoló Yilmazzal, aki óriási nyomás alatt tartotta; bal- és jobbkezes ütései is rendre célba találtak. Úgy tetszett: a legendának a táblán kell megnyernie a mérkőzést, csakhogy az ötödik menetben egy figyelmetlenség miatt elveszítette a királynőjét. Minden jel arra mutatott, hogy a versenyző elbukik, ám Yilmaz ugyancsak a királynőjével fizetett egy rossz kombinációért. Sőt lejárt a gondolkodási ideje is, így a végsőkig kiélezett, drámai végjátékot hozott megméretést a sportág atyja nyerte. Nem csupán a szenzációs diadalnak örülhetett: a szakág ugyanis világhódító útra indult...

Berlinben mintegy ötvenen készülnek a helyi sakkbokszklubban a versenyekre. Két helyi iskolában a diákok szabadon választhatnak olyan kurzust, amelynek keretein belül a sportág alapjaival ismerkedhetnek meg. Számos tehetség tűnt már föl az Egyesült Államokban, Hollandiában, továbbá Olaszországban is. A Szibériai Sakkboksz Szövetség már meg is tartotta első rendezvényeit: a sportolók több ezer néző előtt vívták meg az orosz bajnoki döntőket; alakult már egyesület Londonban, Los Angelesben, és Bulgáriában is. Egyébiránt a WCBO a sportolók számának exponenciális növekedésére számít, mert felmérései szerint mintegy 150 ezer potenciális versenyző akad a világban. A képet csak némiképp árnyalja, hogy túlnyomó többségük még csak nem is sejti, hogy létezik ez a sportág, és éppen rá vár. A szervezet első lépcsőben a tálentumokkal jól ellátott Oroszország és Ukrajna kolonializációját tervezi. Persze a golyóbis minden pontján akad érdeklődő: a szervezet Facebook-oldalán egymást érik az egyletek iránt kutató kérdések. Meglett férfi Ausztráliából, fiatalember New Yorkból érdeklődik a legközelebbi csapat holléte felől.

Már csak azért is ezen a felületen, mert a WCBO kiválóan használja az új kommunikációs technológiákat: a sakkbokszblog, a saját YouTube-csatorna, a folyton frissülő Facebook-profil – mind a szakág népszerűsítését szolgálja. Az igazi nagy dobás persze két világsztár összecsapása lenne. Iepe arról álmodik, hogy egy néhány tízmillió dolláros ügylet keretében összehozhatja a Lennox Lewis–Vitalij Klicsko nehézsúlyú álommeccset. A sportvezető a The Guardian című lapnak adott interjújában leszögezte: „Ezzel a mérkőzéssel bevonulnánk a történelembe, ahogy Muhammad Ali és George Foreman Dübörgés a dzsungelben fedőnéven ismert találkozója.” Ennek a meccsnek a realizálása azért még nem aktuális, ellenben Viswanathan Anandt, az indiai sakkzsenit már faggatták a szakágról, és a játékos igennel felelt arra a kérdésre, hogy ismeri-e a sportágat. Ugyanakkor kijelentette: egyelőre nem próbálta ki...

Pedig alapvetően nincs mitől félnie. A sakkboksz szabályrendszere nem teszi lehetővé, hogy egy Mike Tysonra hajazó, kevéssé komplex gondolkodással tüntető sportoló arra bazírozzon, hogy az első négy percet valamiképpen túléli, egy-két bábot legföljebb megmozdít, majd egyetlen ütéssel szorító körüli pályára küldi ellenfelét. Egy kandidánsnak, ha címmecscsen akar föllépni, harmincöt évnél fiatalabbnak kell lennie, húsz bokszmeccsnyi rutint kell fölmutatnia, továbbá a sakktudást kifejező, versenyen szerezhető Élőpontjainak száma nem lehet kevesebb, mint ezernyolcszáz. Igaz, utóbbi kitétel esetében megengedők a sportági potentátok: saját sakktrénerük igazolhatja a versenyző fölkészültségét.

Annak ellenére, hogy a sakkboksz globális ismertsége egyelőre minimum visszafogott, a tudomány máris rátalált. A Scientific American című szaklap újságírója azt feszegeti, hogy a sakkboksz segíthet-e az olyan tragédiák megelőzésében, mint az arizóniai vérengzés, amelynek során egy 22 éves fiatalember hat ember ölt meg, további tizenhármat megsebesített. A szerző úgy véli: az újonnan megjelent szakág az agressziómenedzsment megtanulásának záloga lehet. Érvelése szerint olyan magas szintű fizikai (boksz) és szellemi (sakk) kihívást kínál azonos időben, amelyek kezelése rendkívüli koncentrációt igényel. Az érzelmek extrém kontrollját feltételezi ugyanis, hogy az egyik sportágról egyetlen perc alatt kell átállni a másikra. A fölfokozott fizikai terhelés után kitisztítani az agyat, és hideg fejjel gondolkodni a következő lépésen. Az olyan sportágak, mint a sakkboksz is, amelyek megköveletik a gyors átállást az adrenalinnövelő fizikai aktivitás, valamint az intenzív kognitív állapot között, az érzelmek totális kontrolljának elsajátítását segítik elő. Nem is különösebben meglepő, hogy Dylan Loeb McClain, a New York Times bloggere máris azt latolgatja, hogy milyen esélyei vannak a sakkboksznak arra, hogy bekerüljön az ötkarikás programba. Egyúttal felhívja a figyelmet, hogy máris kialakulóban van a téli változat: New York-i diákok a sakkbiatlonnal kísérleteznek. A verseny sífutással kezdődik, és meghatározott helyeken sakkfeladványok várják a részvevőket, akik akkor haladhatnak tovább, ha megtalálták a megoldást...

Tudomásunk szerint Magyarországon még nem ütötte föl fejét az extrém sport, amely vírusként terjed a világban; egyetlen hazai klub sem alapította meg sakkboksz szakosztályát. Pedig a lakosság mentális állapotát tekintve, talán hasznos lenne újszerű kikapcsolódás után kutatni. Egyébiránt a világszövetség jelmondatainak egyike úgy szól: „Mens sana in corpore sano.”

Ép testben ép lélek. Erre pedig nagyobb igény mutatkozik, mint valaha.