Az út itt-ott kissé göröngyösnek látszik, s a legkevésbé sem azonos „vonalvezetésű" az egyes sportágakban... Három biztos helye mindenesetre már most - bő másfél évvel a megnyitó előtt - van a magyar küldöttségnek: a sportlövő Sidi Péter zsebben tudhatja repülőjegyét, és ugyanígy kvótát szerzett két női súlyemelőnk is. A többiek egyelőre csupán reménykedhetnek.

A legnépszerűbb csapatsportok közül a labdarúgással – mivel az U21-es válogatott nem tudta kiharcolni az Ebrészvétel jogát – már biztosan nem számolhatunk, s aligha a pesszimizmus szól belőlünk, ha azt mondjuk: a világ nyolcadik csodájaként tekinthetnénk valamelyik kosár- vagy röplabdacsapatunk kvótaszerzésére. Rendkívül nehéz dolguk lesz kézilabda-együtteseinknek is: a férfiaknak a jelenleg, Svédországban zajló világbajnokságon az első hétben kellene végezniük ahhoz, hogy a játékok selejtezőtornáján szerepelhessenek, a nőknek pedig előbb magát a vb-részvételt illene kiizzadniuk (ez „ügyben” a rivális Németország lesz...). Ugyanakkor az elmúlt három olimpián egyaránt győztes férfi vízipólósokkal feltehetően nem lesz gond: a Világ Liga esetleges győzteseként, az idei, sanghaji vb dobogósaként, végső mentsvárként pedig a kvalifikációs világtorna érmeseként is Londonban tudhatják magukat. A női vízilabdázók szintén reménykedhetnek, bár számukra csupán a férfiak esetében említett utolsó lehetőség kínál alkalmat a részvételre.

Az egyéni sportágak szövevényes selejtezőrendszerének rejtelmeiben ezúttal nem mélyednénk el, annyi ellenben kijelenthető: áganként erősen eltérő a követelmények mennyisége és minősége is. Amíg atlétikában és úszásban a nemzetközi szövetség által meghatározott időeredmények elérése az irányadó (az úgynevezett A szintet elérők közül számonként és nemzetenként hárman, illetve ketten startolhatnak az olimpián, ilyen sportolók hiányában a B szintet teljesítők egymagukban indulhatnak hazájuk képviseletében), addig a küzdősportokban súlycsoportonként csupán egy versenyző lehet ott a szőnyegen, a tatamin vagy a ringben. A birkózók elsőként a szeptemberi, isztambuli vb-n juthatnak kvótához (az első hat-hat helyezett), az itt lemaradók mezőnyéből a kontinentális olimpiai kvalifikációs versenyek összesen 36 sportolójának pótvizsgája lesz eredményes. A cselgáncsozók sportági szervezetük jövő áprilisi világranglistája alapján jutnak részvételi lehetőséghez (a férfiaknál kategóriánként az első 22, a nőknél az első 14 pozícióban záró ünnepelhet), s további, összesen 25 európai dzsúdós – szintén a szövetség irányelvei szerint – ugyancsak készülhet a játékokra. Ökölvívásban kissé macerás a szisztéma: a sportági szervezet félprofi sorozatának győztesei mellett a szeptemberi, bakui vb súlycsoportonkénti tíz (a legnehezebbek két kategóriájában hat) legjobbja is jogot szerez a londoni kötelek közé lépésre, ráadásul a létszámot további kvalifikációs viadalokon bővítik még.

A (hajdanán vagy éppen jelenleg is) „magyar” sportágként jegyzett ágazatok közül kajak-kenuban versenyszámonként egy hajó indítható, s először az augusztusban, Szegeden rendezendő világbajnokságon nyílik alkalom a nevezés kiharcolására. Ha valamely magyar egység itt nem jutna kvótához – lehetséges ez? –, akkor a jövő májusi Eb-n még minden helyrehozható. Öttusában országonként kétkét férfi és női versenyző rajtolhat: az idei Világ Kupa-döntőről egy, az Eb-ről nyolc, a jövő júniusban lezárandó világranglistáról pedig hét-hét pentatlonista mehet formaruhaméretet vetetni. Vívásban a lehetséges tizenkettőből csupán tíz számot rendeznek Londonban; a női kard- és a férfi párbajtőrcsapatoknak nem osztanak olimpiai érmeket. Érdekesség, hogy az egyéni számok mezőnye most is elsősorban a csapatversenyben elfoglalt és az együttesek számára részvételt érő ranglistapozíciók alapján alakul ki, s bár annak is marad esélye az indulásra, aki ily módon nem jut kvótához, a sansz közelít a minimálishoz.

Gatyákat felkötni: Londonig még (vagy már csak?) 555 nap van hátra...

Nekik is 555 napjuk maradt. Építkezés az olimpia színhelyén