Az idézet betűhű, Talmácsi Gábor médiafelelőse örvendeztette meg vele csütörtökön a sajtót. A lényege nem az, hogy közreadója vesztésre áll a magyar nyelvvel vívott reménytelen küzdelemben, a tartalma az igazán lehangoló: a gyorsasági motorozás 125 kcm-es géposztályának 2007-es világbajnoka egyelőre nem kell senkinek. Ezt magától Talmácsitól tudjuk: „Az eddigi 3 tesztnapból az időjárás miatt több volt a kényszerpihenő, mint a motorozás, amit nagyon sajnálok, hiszen senki sem így tervezte a dolgot. Mivel már biztos vagyok abban, hogy nem lesz közöttünk szerződés-aláírás a Pedercini csapattal, nem szeretném elvenni Robertótól a felkészülési lehetőséget, hiszen én csak vendég résztvevőként vagyok a teszten, éppen ezért holnap már nem ülök motorra. (...) Összegezve a történteket: élmény volt kipróbálni egy superbike motort. Köszönöm a csapatnak és a Kawasaki gyárnak ezt a lehetőséget.”

Futballnyelven szólva Talmácsi próbajátékon vett részt egy majdani szerződés reményében, ám produkciója nem nyerte el a szakvezetés tetszését. Amúgy egy olyan csapatnál, amely a tavalyi szezonban – finoman fogalmazva – nem volt főszereplő. (Az istálló jobbik versenyzője 10 ponttal lett 19. az összetettben; Max Biaggi 451-gyel nyert világbajnoki címet.)

Az egészben az a legszomorúbb, hogy egy huszonkilenc éves, rutinos, a szakma által elismert, korántsem mellesleg világbajnok versenyzőnek ajánlgatnia kell magát.

Ez már a lejtő alja, az út pedig meredeken vezetett a 2007-es csúcsról idáig: Talmácsinak három év szívós munkájával sikerült ledöntenie a saját szobrát. A tortúra az Aspar csapattal igazából máig meg nem magyarázott szakítással kezdődött, a MotoGP-s „labdaszedéssel” folytatódott, és a tavalyi Moto2-tes erőlködéssel, a főszponzor elvesztésével, valamint a menedzsertől történt elköszönéssel tetőzött. Jó, jó, arról nem tehet, hogy olyan csapathoz írt alá 2011-re, amely néhány héttel később anyagi okok miatt bedobta a törülközőt, miként az sem az ő „sara”, hogy a jelek szerint képtelen előteremteni a beugrónak számító néhány százezer eurót. Amiatt azonban csak magára haragudhat, hogy az elmúlt egy-két évben inkább volt celeb, mint motorversenyző: fogatot hajtott, terepralizott, hazai világsztárokat fuvarozott körbe-körbe a Hungaroringen, esztrádműsorokban szerepelt; mindenhol villogott, csak éppen a nagydíjakon nem.

Így jutott el odáig, hogy kiszámíthatatlanná vált a jövője. Akár a maláj monszun.