Minden évben nyolc ország csapata szerepel; az még nem fordult elő, hogy mind a nyolc a legerősebb öszszeállításában vonult volna fel. Emiatt sok bírálat érte-éri a Hopman Kupát, pontosabban egyik-másik részvevőt, mondván: nem veszi eléggé komolyan az eseményt. A torna bő két évtizedes története során világsztárok egész sora lépett pályára, helyszűke miatt legyen elég John McEnroe-t, Szeles Mónikát, Steffi Grafot, Serena Williamst, Martina Hingist, Boris Beckert, Ivan Lendlt vagy Roger Federert említeni.

A nagy nevek nem jelentettek egyúttal biztos sikert is, néha alig vagy csak félig ismert teniszezők jutottak a csúcsra. Itt van példának a tavalyi verseny, amelyet Spanyolország nyert: a férfimezőnyben jegyzett Tommy Robredo partnere Maria Jose Martinez-Sanchez volt; van, aki e nevet nem ismeri?

Az idei felhozatal is vegyes. A szerbek például bombaerős csapattal, Ana Ivanoviccsal és Novak Djokoviccsal érkeztek, s a brit Andy Murray sem tehet róla, hogy partnere, Laura Robson csupán 217. a világranglistán: momentán ennyire gyenge a brit női tenisz. A hazaiaknál a lassacskán veteránnak számító Lleyton Hewitt társa Alicia Molik (129.), pedig lehetne akár a tavalyi év nagy felfedezettje, Samantha Stosur is. A hol komolyan vesszük, hol nem elmélet igazi megtestesítői az amerikaiak, akiket ezúttal John Isner és Bethanie Mattek-Sands képvisel. Előbbi az ismertebb, gyaníthatóan azért, mert a tavalyi wimbledoni torna első fordulójában döntő szettet 70:68-at játszott a francia Mahut-vel… A vesztes is itt van egyébként, a jó nevű Kristina Mladenovic (300.) társaságában. Megmutatja magát Justine Henin is, bár sok jóra – amint azt az első mérkőzés eredménye mutatja – nem számíthat Ruben Bemelmans (78.) partnereként.