Civil a pályán
Akár szavazást is rendezhetnénk az „olimpiák leg oda nem valóbb” sportolója címére; MichaelEdwardsalighanem dobogós lenne. Becenevén (Eddie, a Sas) bizonyára többen ismerik: ő volt az, aki az 1988-as olimpián a 70 és a 90 méteres síugrásban egyaránt utolsó lett. Pedig 73,5 méteres brit rekorddal érkezett Calgaryba, ami annak dacára is megsüvegelendő eredmény, hogy a finn Nykanen 118,5 méterrel nyert aranyérmet. A szódásüveg szemüvegű Eddie – akinek nem a teljesítményéért, hanem az életéért szorított a közönség – egy csapásra világsztár lett, szponzorok taposták egymást a kegyeiért. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság tótumfaktumait azonban ez nem hatotta meg: megszületett az „Eddie, a Sas-szabály”, annak érdekében, hogy hozzá hasonlóan felkészületlen emberek soha többé ne vehessenek részt ötkarikás játékokon.
Ennek ismeretében szinte érthetetlen, miként úszhatott a sydney-i olimpián az Egyenlítői-Guineából származó Moussambani, ismertebb nevén Erik, az Angolna, akinek 1:52,72 perc alatt sikerült gyorson letudnia a 100 métert. (A holland Hoogenband 1:45,35-tel nyerte a 200-at.) „Az utolsó 15 méter cudar volt” – nyilatkozta utóbb önkritikusan, pedig valójában az életéért küzdött. Mentségére legyen mondva, hogy – miután hazájában nem volt 50 méteres létesítmény, egy helyi szálloda húszméteres medencéjében készült az olimpiára. (Erik árnyékában amúgy érdemtelenül kevés szó esett honfitársnőjéről, Paula Barila Bolopáról, aki az 50 méteres gyorsúszást 1:03,97 perc alatt abszolválta.)
Mindezek nem rettentették el a kajak-kenu agytrösztjeit: a sportágban nemrégiben határoztak a lehetőségek kitágításáról. Konkrétan arról van szó, hogy a nőket is engedik kenuba térdelni, ám ez a minden kezdet nehéz valóságán túl humorforrásként is szolgál. Az idei, poznani világbajnokságon a többség jobbára a borulás elkerüléséért hadakozott, de szép számmal akadtak célba érők is. Mint például az a lett hölgy, Elina Edole, aki 200 méteres futamában 37 másodpercet „kapott” a győztestől. A brazil Costa Luciana, Conceicao Lima Camila kettős viszont egészen a bronzéremig szárnyalt: évtized múlva senkit nem érdekel majd, hogy az előfutamok nélküli döntőben úgy lettek harmadikok, hogy az első duó tizenhat másodperccel volt gyorsabb náluk.
Ruben Gonzalez ellenben afféle polihisztorba oltott reneszánsz ember. A még mindig csak 48 esztendős argentin sportoló az idén immár a negyedik téli olimpiáján vett részt, úgyhogy ne nagyon tessék szájat húzni, amikor azt olvassák: a harmincnyolcadik (utolsó) helyen végzett a férfi szánkósok küzdelmeiben, tizenöt másodperccel elmaradva a győztes német Felix Lochte eredményétől. A lényeg, hogy megint megmutatta a világnak: ha az ember kémiát és biológiát hallgatott a houstoni baptista egyetemen, továbbá megannyi egyebet csinált még az életben, mint az Argentínában oly népszerű szánkózás, kellő kitartással bárhová, így a világ legnépszerűbb téli eseményére is odaérhet. Gonzalez hagyta, hogy hazájában a Speedy Gonzalez becenevet aggassák rá, hiszen – mint említette – erre rászolgált. Ugyanakkor nem engedi, hogy beskatulyázzák: olimpiák közötti szünetekben bikafuttatáson vesz részt Pamplonában, műrepülővel hasít a Csendes-óceán fölött, s igyekszik meghódítani a Kilimandzsárót is. Jövőbeni tervei között természetesen első helyen áll a 2014-es téli játékok. Már persze néhány vidám kaland – autóverseny, palacsintaevés – mellett.
Hogy mi vitte rá Jackson Niyomugabót a hirtelen váltásra, arról nincsenek megbízható információk, mindenesetre tény: a ruandai gyorsúszó két év alatt sprinterből „maratonistává” nőtte ki magát. Amíg a pekingi olimpián még a legrövidebb távon, 50 m-en állt rajtkőre, s összesítésben a dicséretes 83. helyet csípte el a 97 startoló közül – mindössze 6,44 másodperccel elmaradva a győztes brazil Filhótól –, addig a decemberi, dubai rövid pályás vb-n már a kilátástalanul hosszú 1500 m-en próbálkozott. A hazája és Kongó határvidékén fekvő Kivu-tó partjáról származó kitartásbajnoknak bő 23 percre volt szüksége a célba érésre, s úgy lett utolsó, hogy az egy helylyel előtte végző egyiptomi Farhoud mindössze hét és fél perccel előzte meg...
Egy kevésbé mérhető sportágban, az asztaliteniszben egy tizenhat esztendős algériai lány, Islem Laid vitte el a kókadt pálmát: a Szingapúrban rendezett ifjúsági olimpián három szettben egyetlen pontot sem sikerült szereznie a sportág őshazájából, SanMarinóból érkezett riválisa, Letizia Giardi ellen. Laid sporttörténeti produkciójához említésre érdemes adalék: Giardi a selejtezőcsoport további tagjai ellen játszmát sem tudott nyerni.
Elsősorban a versenyrutin megszerzése motiválhatta a játékokon a kameruni Som Saphorst: az ifjú kameruni atléta több mint tíz perc alatt futotta le a 3000 méteres távot, míg a legjobb időt elérő etióp Jebesa Fekrunak alig nyolc percre volt szüksége ehhez. Saphors tehát több mint fél kilométerre volt még a céltól, amikor ellenfelei már a trénerekkel pacsiztak...
Némi riadalmat keltett a szervezők körében az azeri Elvin Ismayilov szereplése a sportlövők müncheni világbajnokságán. Teljesítménye nyomán ugyanis akár a biztonsági intézkedések szigorítása is szóba jöhetett volna, miután a kolléga meglehetősen ritkán talált célba. A versenyző nyolcvankét találattal zárta a trapviadal kvalifikációs szakaszát, miközben a francia Jean-Pierre Chavassieux százhuszonegyszer lőtt pontosan...
Fájdalom, Johnson Len Reynaldóra tán senki nem emlékszik már Párizsban, pedig az Aruba szigetéről érkezett sportember vérfagyasztó izgalmakat tartogató csörtét is vívhatott volna a mongol Enkhbayar Bayarbat ellen a világbajnokság férfi párbajtőrversenyében, ha az érintetteket nem sodorja egymától távol a sorsolás szeszélye a selejtezőben.Minthogy a riválisok elkerülték egymást, a nézők adrenalinszintje sem emelkedett a magasba asszóik láttán. Ennek elsődleges oka, hogy mindkét vívó nyolc találatot jegyzett hat „meccsen”, és féltucat zakóval távozott Franciaországból. Minden másként alakul, ha egymás ellen vívhatnak...
