„A szövetség tízéves felzárkóztató programja beérni látszik” – nyilatkoztaKiss László szövetségi kapitány lapunknak a hollandiai kontinensviadalt követően. „Ironikusan azt mondhatnám, hogy kiderült, nem kispályás csapat a miénk” – mondta ugyanő az MTI-nekaz Emírségekben töltött utolsó nap végén. A disszonáns helyzetet már e két megnyilvánulás is jelzi, ám alighanem közelebb kerülünk a hiteles értékeléshez, ha szemügyre vesszük a két világversenyen született eredményeket.

Úszik a levegőben. Lochte a medencében

Az évtizedek óta magyar számként jegyzett férfi 400 m vegyes eindhoveni eredményhirdetésekor Verrasztó Dávidot szólították a dobogó tetejére, miután 4:03,06 perccel ért célba. A vb-n ennél jobb idővel, 4:02,79-cel negyedikként zárt, miközben az amerikai Ryan Lochte 3:55,50-nel a „cáparuhák” betiltása óta a sportág első világrekordját repesztette. Ugyanitt szomorúan konstatálhattuk, hogy az első számú magyar úszóként jegyzett vegyesspecialista Cseh László csak a hatodik helyre volt jó. Néhány hete még ünnepelhettünk a női 400 m gyors döntőjét látva, hiszen Mutina Ágnes 4:01,25-je aranyat ért. Dubaiban a betegeskedő magyar lány rajtkőre sem állt, de aligha lett volna képes megszorítani a győztes amerikai Kathryn Hoffot (3:57,07). Az Eb-n Jakabos Zsuzsa nyerte a 200 m pillangót (2:05,58), a vb-n a kontinensviadalt kihagyó spanyol Belmonte diadalmaskodott (2:03,59), míg Hosszú – negyedikként – lemaradt a dobogóról (2:04,68). Verrasztó Evelyn 100 és 200 m vegyesen is első lett novemberben (59,50 és 2:07,06); a világbajnoki arany az amerikai Ariana Kukorsé (58,95), illetve az ezúttal is remeklő Belmontéé lett (2:05,73). A leghosszabb vegyes távon (400 m) Jakabos győzött Európában (4:29,78), a vb-n – a változatosság kedvéért – Belmonte vittel el a pálmát (4:24,21).

A kiragadott – magyar vonatkozású – példákhoz nem szükséges kommentár: az eindhoveni és a dubai idők önmagukért beszélnek. A magyarok nagy átlagban nem teljesítettek lényegesen gyengébben, mint a múlt hónapban, ám a két mezőny között a különbség – szomorú, de be kell látni – ég és föld. Ha mindehhez hozzáveszszük, hogy Cseh leszerepelt a két fő számában, hogy Hoszszú sem jutott éremhez, továbbá, hogy a Kitadzsimától végre megszabadult Gyurtát most egy másik japán, Tomita előzte meg – nincs sok okunk a lelkendezésre. Még akkor sem, ha a rövid pályás események változatlanul másodlagosak a nemzetközi és a magyar úszósportban, s akkor sem, ha a szakvezetői összegzés úgy szól: „Az olimpiákat továbbra is nagy medencében rendezik, tehát nincs miért aggódnunk”.

Az nyilván más kérdés, hogy – Belmonte és társai mellett –mit gondol erről a legújabb kori amerikai fenomén, a Dubaiból hét éremmel hazasunnyogó Lochte...

A világbajnokságon százhúsz medált osztottak ki, ebből ötvenegy jutott Európának. Az éremtábla élén az Egyesült Államok végzett tizenkét aranynyal, míg az „öreg kontinens” versenyzői összesen tizenhat győzelmet arattak.