Szucsánszki és Bulath nyújtotta a leglátványosabb, egyben legeredményesebb teljesítményt, ám az összkép volt az igazán meggyőző: az együttes fegyelmezett, ugyanakkor helyenként örömtelien improvizatív produkcióval rukkolt ki. Hat perccel az első félidő vége előtt négy góllal húzott el a magyar garnitúra (9:5), s bár a tavalyi, Kínában rendezett világbajnokságon ezüstérmes rivális emberelőnyben felzárkózott (9:7), a szünetre sikerült a korábbi, biztató szintre visszatornázni a különbséget, sőt Kovacsicznak a hajrában lőtt góljával immár ötgólosra nőtt a differencia (12:7).

A kéztördelésre sokáig a térfélcsere után sem volt ok, tekintve, hogy Pálinger változatlanul brillírozott, a mezőnyben játszók közül pedig a már említettek mellett Sopronyi is meszsze átlagon felüli nívón kézilabdázott. Így Vértenék folyamatosan négy-öt gólnyi, tisztes távolságban tartották az ellenfelet. A finisben bemutatott kapkodás nyomán azonban bántóan közel került a rivális (20:18), s az emlékekben éppen felvillant volna a hét évvel ezelőtti, a franciákkal szemben hatgólos előnyről elvesztett vb-döntő, de ekkor jött Herr Orsolya, és az éles szituációban – a cserepadról érkezve – hétméterest hárított. A vége 21:18 lett; az eredmény és a magyar kapusiskola előtt le a kalappal.

A két fellépését követően hibátlan magyar csapat ma pihenhet, és a pauzára szüksége is lesz a társaságnak, hiszen pénteken a vendéglátó olimpiai bajnok Norvégia a következő rivális. Összeomlásra amúgy a franciáknak sincs még okuk; elég arra gondolniuk, hogy a múlt évi vb-t is két vereséggel kezdték, aztán hova jutottak...

Üres a nézőtér, tele a francia háló. Ezúttal Szucsánszki Zita szerez gólt