Egy, mindössze egy embernek sikerült magánál lennie a vég boldog óráiban; Mészöly Géza a sportnapilapban a pályafűtéskérdés megoldását javasolja, mert akkor decemberben is meg februárban is lehetne itthon futballozni. Bár nem láttam kollégái arcát, felteszem, többeknek felcsúszott a szemöldökük, mi történt ezzel a Géza gyerekkel, lázas-e vagy ilyesmi, mi most pihenünk, ha meg ez nem tetszik valakinek, csak kimutatunk az ablakunkon.

Ahonnan most speciel azt látni, hogy melegszik az idő, de persze, az sem jó, mert a hó meg a víz... És ez ráadásul így is van, évről évre eljön ez a hümmögős időszak, hol a talajra bökünk, hol a hőmérőre mutatunk, miközben senkit nem feszélyez az a tény, hogy futballokosaink között akad egykettő, aki látta már belülről az UEFA-székházat, kapott ilyenolyan brosúrát, hallott fejlesztési projektről, miként abból se vonjunk le mélyreható következtetést, hogy az ebből fakadó konklúziókat az érintettek többször is megosztották a hazai sajtómunkásokkal, hitet téve az azonnali változtatás mellett. A lényeg, hogy az aktuális gondolatok – leszámítva Mészöly Gézáét – semmiben sem térnek el a korábbi évekéitől, holott élvonalunkat futballt szerető főnökök és beosztottak alkotják. Igaz, olyan kijelentést nem olvastam, miszerint „megőrülök, hogy egy hónapig nincs edzés, aztán két hónapig csak készülünk, hová vezet ez?!”, de nem akarom én itt élezni a helyzetet.

Azzal meg pláne nem, hogy ideírom, a közeli Ausztriában, Horvátországban vagy éppen Szerbiában volt is, lesz is forduló, Szlovákiában viszont kétségkívül nem, noha arrafelé újabban legalább a világbajnoki részvétel sikerül.

Nem kéne más, csak némi visszafogottság és munka. A fogalmak definíciói megtalálhatók az értelmező szótárban.