Ahhoz egyáltalán nincsenek hozzászokva a szabad világ vezetői – például a svájci városban megjelenő Bill Clinton exelnök –, hogy egy jelentéktelen kiterjedésű és népességű Öböl-állam (Katar) vigye el a pálmát, ahol aztán szétszedik a stadionokat, mert nem kell annyi.

„Nincs értelme aztmondani, hogy az USA megérdemelte a 2022-es vébét pusztán azért, mert akár a jövő héten megrendezhetné az eseményt, csak le kellene törölnie az idétlen csíkokat (az amerikaifutballban használatos felfestéseket – A szerk.) az amúgy tökéletes pályákról”– írta a The New York Times sportkommentátora pénteken, úgy vélve: „az Egyesült Államoknak most nem azon kell duzzognia, hogy csalással verték meg, hanem tovább kell építenie a labdarúgást úgy, ahogyan az elmúlt évtizedekben is tette. A vb-rendezés nem születési előjog vagy a sok stadionért és a mellettük lévő számos szállodáért járó díj. Tágas még rajtunk kívül a világ.”

Amerika 1994-ben a máig leglátogatottabb (3,6 millió néző) vb-t rendezhette, két évre rá nyári olimpiát (Atlanta), újabb hatra pedig télit (Salt Lake City, 2002). De az utóbbi évek nagy világversenydöntései egyre jobban ráébresztik: valóban mennyire tágas a világ. New Yorkot a 2012-es olimpiára még egy hasonló kaliberű város, London pipálta le, de Chicago jelentkezését 2016-ra a futballvébéhez hasonlóan a fejlett világon kívül esők hiúsították meg. „Rossz döntés született” – közölte Barack Obama, akinek Chicago után ez már a második személyes kudarca. De Michael Bloomberg, aki New York polgármestereként maga is jól ismeri a vereség ízét, most úgy vélte: nem az amerikai elnökön múlnak már a dolgok. „Nekünk volt 2012-re a legjobb olimpiai pályázatunk, mégis vesztettünk. Azt mondták akkor az emberek: ez bizony George Bush miatt van, majd Obamával nyerünk. De nem erről van szó. Annyi már a különböző szempont.”