– Nem kérdezem meg, hogy elégedett-e.

– Pedig könnyen tudnék rá válaszolni. A szövetség tízéves felzárkóztató programja, az utánpótlás és a vidék bázisainak fejlesztése minden jel szerint beérni látszik. Hogy mást ne mondjak, az idei ifjúsági olimpián remeklők közül Kapás Boglárka és Biczó Bence is dobogóra állhatott a felnőttek között, miközben a valamivel rutinosabbak messzemenően hozták magukat: Verrasztó Evelyn és Jakabos Zsuzsanna két-két, míg Mutina Ágnes és Verrasztó Dávid egy-egy elsőséggel járult hozzá a pazar mérleghez.

– Már-már az álom kategóriája belegondolni: vajon mi történt volna, ha a három húzónév, Cseh László, Gyurta Dániel és Hosszú Katinka is elutazik Hollandiába?

– Talán megnyerjük a nemzetek versenyét, de a látszatát is kerülni szeretném az önelégültségnek, úgyhogy maradjunk a tényeknél. A három világbajnok saját döntése volt, hogy kihagyja az Eb-t, és természetesen már csak azért is méltányoltuk az elhatározásukat, mert bő két hét múlva Dubaiban rövid pályás világbajnokságot rendeznek, amelyen mindannyian részt vesznek.

– Ha már a tényekhez ragaszkodást említette: a kismedencés versenyek presztízse sosem vetekedett a normál pályásokéval. Ezeknek a mostani sikereknek mennyi a szakmai értékük?

– Való igaz, hogy Széchy Tamás idejében nem is vettünk részt ezeken az eseményeken, mert az akkori felkészülési szerkezetbe nem illettek bele az ilyen versenyek. Ugyanakkor az utóbbi években világszerte megnőtt az érdeklődés a rövid pályás bajnokságok iránt, s ennek megfelelően a legjobbak többsége nevez is rájuk. Ezzel együtt azt mondom: a legnagyobb hozadékot a csapatépítésben látom; abban, hogy jó mezőnyben sok úszónk ért el remek eredményeket.

– Fent van már az olimpiai szemüveg?

– Le se veszem... És a világért nem hallgatnám el, hogy nagyon biztató, amit azon keresztül látok.

Eindhoveni éremkovácsok