Federer Főiskola

2010-11-24

Rezgett a képzeletbeli léc Rafael Nadalnál, de a spanyol végül nem verte le. A Mesterek Kupája hétfői programjának esti felvonásában lépett fel a világelső a rangsor nyolcadik Andy Roddick ellenében. Kettejük korábbi nyolc mérkőzése közül csak hármat nyert az amerikai, ezért is volt meglepő, hogy az első szettben jobbára az történt, amit ő akart. Nagyszerűen adogatott, a számára nem kedvező hosszú labdamenetekből is viszonylag jól jött ki, ennek köszönhetően 6:3-ra nyerte az első szettet. A másodikban fej fej mellett haladva jutottak el a rövidítésig; az addig remekül szerváló Roddick – összesen 18 ászt ütött – váratlanul elbizonytalanodott, ezzel felhozva és egyenlítéshez segítve ellenfelét.

Ekkor már fogadni lehetett arra, hogy a fizikailag tökéletes állapotban lévő spanyol a mindent eldöntő játszmában „bedarálja” az amerikait; végül ennyire azért nem lett tragikus a helyzet, ám a 6:4 azt jelentette, hogy Nadal sikerrel jutott túl az első, a vártnál jóval nehezebb londoni akadályon. Mindazonáltal a spanyol játéka majdnem annyira színes volt, mint az öltözéke: ezzel a teljesítménnyel célba érhet, és pályafutása során először megnyerheti a Mesterek Kupáját.

A másik csoportban gyaníthatóan a továbbjutás sorsáról döntött a Federer–Murray öszszecsapás. A skót azon kevesek egyike, akik pozitív statisztikával büszkélkedhetnek a svájci ellenében: a keddi mérkőzés előtt 8:5-re vezetett a brit. Ez a mérleg most romlott, miután a korábbi világelső teniszsulit tartott vetélytársának. A mélyen tudása alatt teniszező Murray mindenhová ütötte a labdát, a legkevésbé a pályára. Az első szett még szorosra sikeredett (6:4), ám a másodikban Federer villámgyorsan elhúzott 4:0-ra, és csak az volt a kérdés, hogy a vége is nulla lesz-e. Nem az lett (6:2), a svájci a reméltnél így is jóval simábban vágott vissza ellenfelének a legutóbbi két vereségért, és hozta magát kedvező helyzetbe az évadzáró tornán.