Az összeg első olvasatra nem tetszik arányosnak a remélt százötven- és négyszázharmincmilliós hálapénzzel, ám nem jelenti egyúttal azt, hogy a két érintettnek nem okoz érvágást. Annak, hogy nem szavazhatnak december 2-án, pszichés következményei is lehetnek, amelyekre jobb nem is gondolni. Azt pedig végképp nem lehet megjósolni, hogy átmeneti hiányukat mennyire szenvedi meg a világfutball; pillanatnyilag fogalmunk sem lehet arról, kik próbálják meg pótolni a nigériai és tahiti végrehajtóbizottsági tag megkérdőjelezhetetlen szakértelmét.

A Sunday Timesnál bizonyára azon merengenek, vajon mit kellene elkövetnie egy FIFA-potentátnak ahhoz, hogy esetleg örökre eltiltsák, de hiba volna elszabadulni engedni az indulatokat. Végül is a lap kereste a bajt, a kollégák ragadtak (rejtett) kamerát, ők lepleztek le, pedig a két megtévedt csak hazája utánpótlásának jobbítására gondolt; jómagam készséggel elhiszem, hogy a pénzt az utolsó centig műfüves pályák építésére költötték volna. Megnyugtató az is, hogy a FIFA-vizsgálók nem álltak meg Adamunál és Temariinál, mások is bűnhődnek a korrupciós próbálkozásokért, és a FIFA-nak okozott erkölcsi károkozásért. Szerencsére minden tisztázódott, az öszszes vétkes megbűnhődött, a magam részéről megnyugodva várom a december 2-i döntést, biztos vagyok abban, hogy az arra legérdemesebb pályázó kap rendezési jogot.

Ahogyan az minden korábbi olimpiai és világbajnoki helyszín kijelölésekor történt...