A – jobb híján – „szerethetőnek” nevezett válogatott ennyi nézőt vonzott Székesfehérváron, a magyar labdarúgás jelenlegi, az NB I-es tabella szerinti „fővárosában”...

Dzsudzsák azonban a „családi kört” is hamarmegörvendeztette volna, de szabadrúgása –ha nem is sokkal – mellé ment, akárcsak a nyolcadik percben rálőtt labdája, pedig az utóbbi próbálkozás előtt Stankevicius állva maradt a szélső mellett, akár egy lámpaoszlop. A litvánok egyébként is csak érdeklődőknek mutatkoztak – nézték, miként vezeti támadásait a magyar együttes –, és némi túlzással akkor találkoztak először a labdával, amikor (a tizedik percben) Szalai közelről belelőtte azt Karcemarskas kapusba. A csatár, sajnos, negyedóra múltán sem szakított e gyakorlattal: második ziccerét az elsőhöz hasonlóan rontotta el.

A fölény így is olyannyira nagy volt, hogy Dzsudzsák mulatva passzolt a középpályán, miközben Fülöp kapus kizárólag a hidegtől dermedt meg a csípős novemberi estén. A jó érzékkel kiválasztott ellenfél csak a szerencséje, illetve a magyar mulasztások miatt úszta meg gól nélkül az egyoldalú első félidőt, s fantáziájáról mindent elárult, hogy előbb Stankevicius, majd Galkevicius igyekezett negyven méterről a hálóba küldeni a labdát. (A hátvéd „lövése” az eredményjelző tábla magasságába emelkedett, a középpályásé meg alig kocogott el a magányos Fülöpig.) Aztán a 35. percben Klimaviciustól bántóan elpattant a labda, de Rudolf hiába került kihagyhatatlannak tetsző helyzetbe, valódi befejezés helyett továbbgurított; szándéka szerint Szalaihoz, valójában a semmibe.

A nézők a második szakasz elején már nem hittek a szemüknek, mert a Rudolf helyére beküldött Priskin másfél perc alatt két ziccert hagyott veszni, s a másodikat úgy „sikerült” elszalasztania, hogy két méterről az üres kapu mellé „tudott” fejelni... Ha valaki arra tippelt, ehhez hasonló helyzetet már nem lehet elrontani, az tévedett: nem sokkal később Dzsudzsák labdája kipattant a litván kapusról, és Priskin négy méterről messze mellé lőtt...

Ám a 61. percben megtört az „átok”: csodák csodájára, Priskin gólt szerzett! A cserecsatár a régi jobbösszekötő helyén vette át a labdát, és tíz méterről a jobb sarokba küldte (1-0).

A 73. percben viszont Priskin visszatért a „kabaréhoz”: Dzsudzsák beívelése után Szalai a gólszerző-rontópálhoz fejelte a labdát, s ő megint az üres kapu mellé továbbított, ismét csak két méterről... Majd a 80. percben Dzsudzsák szabadrúgására Karcemarskas rosszul mozdult, és a labda besurrant a hóna alatt (2-0).

Az eredmény messzeme nően hízelgő a litvánokra. A roppant szerény kvalitású vetélytárssal szemben akár újabb „San Marino” is lehetett volna...

Magyarország–Litvánia 2-0 (0-0)

BARÁTSÁGOS MÉRKŐZÉS, SZÉKESFEHÉRVÁR, 2000 NÉZŐ. JV.: NIJHUIS (HOLLAND).

Magyarország: Fülöp – Lázár (Vermes, 73.), Lipták, Juhász (Pintér, 79.), Laczkó (Kádár, 46.) – Koman, Czvitkovics (Hajnal, 73.), Elek (Varga, 46.), Dzsudzsák –Szalai, Rudolf (Priskin, 46.).

Litvánia: Karcemarskas – Stankevicius, Klimavicius, Kijanskas, Radavicius – Sernas (Velicka, 58.), Pilibaitis (Eliosius, 68.), Galkevicius, Ivaskevicius, Novikovas (Jersovas, 82.) – Poskus (Fridrikas, 46.).

Gól: Priskin (61.), Dzsudzsák (80.).

Dzsudzsák és a litván „retesz”