Kit érdekel?
Az össznézőszám 298 800, azaz a helyszíni nézettség az eddig befejezett tizenhárom bajnoki forduló egyikében sem érte el a harmincezret, sőt a leggyakrabban meg sem közelítette e nem különösebben magas értéket. (A huszonötezres „határt” is csak hat alkalommal haladta meg a látogatottság.) A „rekordot” a harmadik forduló tartja 29 200 – meccsenként 3650 – szurkolóval; ez az érdeklődés jóval felülmúlja a 22 984-es (2873-as) átlagot. A legkevesebben – alig több mint tizennégy és fél ezren – a nyolcadik forduló mérkőzéseit tekintették meg, de nem volna sportszerű ezt a kört kipécézni, hiszen akkor a találkozók egyikét zárt kapuk mögött rendezték meg. A mélypontot így a hatodik és a hetedik forduló jelentette egyaránt 18 000 nézővel; jobb helyeken egyetlen találkozón gyűlnek egybe ennyien (nemegyszer akkor, ha csak fél ház van).
A legtöbben (átlagban 5166-an) az FTC mérkőzésein voltak, az adaton azonban sokat javított a Győr elleni nyolcezres nézőszám: arra a másfél órára ingyen mehettek be az emberek. Az Újpest nem sokkal marad el az FTC-től (5065); a Megyeri úti mérleget az dobta fel, hogy a liláknak az Üllői útiak elleni mérkőzését nyolc és fél ezren nézték végig a helyszínen. Székesfehérváron viszont nem sokat segített a ferencvárosi vendégjáték, 7752 drukker jelenléte ugyanis kivételes esemény volt a Sóstói stadionban: a listavezetőnek bizony be kell érnie szerény 3704-es átlaggal.
A DVSC statisztikája ennél jobb, ám az ember eltűnődik, mi végre a nagy készülődés a „holland” komfortfokozatú, húszezer nézőt befogadó debreceni stadion építésére, amikor a hajdú-bihari átlag 4833... Nemzeti szempontból talán helyesebb lett volna mindenekelőtt a Puskás stadion megmentésére –vagy helyette egy új aréna létesítésére – koncentrálni, jóllehet kétségtelen, az új debreceni stadion a válogatott meccsek többségén sem bizonyulna szűknek, feltéve, hogy odaviszik a nemzeti együttes találkozóit.
A nézőszámok tekintetében a főváros vezet – bár meg kell jegyezni: a szebb korszakokban az FTC- és az Újpest-ifi játszott ötezer szurkoló előtt –, Budapesten mégis riasztó a helyzet, hiszen az MTK átlaga 913, a magát szurkolóbarátnak nevező Mr. Hemingway Honvédjéé 1350, a Vasasé 1433. A hármat összeadva is 3696 jön ki... Azóta, hogy 1959 szeptemberében felavatták a Népstadion világítóberendezését, az 1960 májusában rendezett MTK–FTC (86 000) és az 1966 augusztusában tartott Vasas–FTC (85 000) áll az első két helyen a bajnoki találkozók nézőszámát illetően. (Mind a kettő szólómeccs volt, tehát nem kettős rangadó zajlott a valaha világhírű magyar sportlétesítményben.) Ötven év alatt több mint nyolcvanezres a csökkenés, mivel a mostani őszi szezonban az FTC–MTK-t négyezer, a Vasas–FTC-t 3500 szurkoló látta az Albert Flóriánról, illetve Illovszky Rudolfról elnevezett stadionban.
Az érdeklődés minimálisra zuhanása megfelel a színvonal – mind a játék, mind a nézőtéri nívó – hajdanán elképzelhetetlen mértékű visszaesésének. Eközben egyre-másra olvasnihallani az NB I vonzerejéről, izgalmáról, megannyi klasszisáról.
Csak a sok ostoba távol maradó nem ismeri fel mindezt...
