Bjärne Riis, a Saxo Bank kerékpárcsapatának direktora egy minapi nyilatkozatában leszögezte: hisz Alberto Contador ártatlanságában. Amint az köztudott, az ellenőrök kis menynyiségű tiltott szert találtak a háromszoros Tour de France-győztes bringás szervezetében, ám a spanyol kerekes tagadja bűnösségét.

A dán sportvezető, aki 1996-ban megnyerte a francia körversenyt, majd később bevallotta, hogy doppingolt a viadal idején, kitart lebukott versenyzője mellett.

Unikumnak aligha nevezhető a történet: számos versenyző akad fenn a szigorodó teszteken, ám csupán a törpe kisebbség ismeri el a csalást. Csakhogy a doppingbotrányok következményei immár dollármilliókban is mérhetők. Míg a skandalumok alig befolyásolták a mecénások üzletpolitikáját a huszadik század második felében, mára megváltozott a helyzet. A szakágak profeszszionalizációja, valamint a kereskedelmi szempontok térnyerése nyomán a cégek felettébb megfontoltak marketingbefektetéseik alkalmával.

A fordulópontot az 1998-as Tour de France jelentette. A viadalon a komplett Festina csapat lebukott, emiatt a svájci óragyár annyi negatív reklámot kapott, amennyit korábban fennállása során összesen sem. A következő évtized botrányai miatt olyan cégek intettek búcsút a sportágnak, mint a Quick Step, a T-Mobile, a Credit Agricole, valamint a Gerolstenier. Sőt az ARD és a ZDF német televíziós csatornák a 2008-as Tourt – kétes sportértéke miatt – nem is sugározták. Nem is meglepő: a tavalyi német körverseny elmaradt, mert nem sikerült elég támogatót találni a megrendezéséhez...

A folyamat logikája nem túl komplex: a szponzorok azért fektetnek be a sportba,mert így elérhetik célcsoportjukat. Ha a kiválasztott sportág vagy sportoló állandóan negatív színben tűnik fel a médiában, akkor a támogatók jó hírneve is sérül; már ha a szurkolók is kritikusan viszonyulnak az adott ügyhöz. Norvég szakemberek szerint nem kérdés a rajongók viszonya a tiszta sporthoz: a drukkerek egységesen elutasítják a doppingot. A kutatók az International Journal of Marketing and Sponsor ship című folyóiratban publikált tanulmányukban rámutatnak: a megkérdezettek csaknem teljes egységben mondanak nemet az EPO, az anabolikus szteroidok, valamint az amfetaminok használatára. Ugyanakkor megengedőbbek a „szürkezóna” tekintetében: a válaszadók majd harmada elfogadhatónak tartja a regenerációt segítő szerek használatát. Az adatok szerint generációs vita fedezhető fel: a fiatalok megengedőbbek, az idősek elutasítóbbak.

A kutatók felhívják a figyelmet arra is: az elutasítás „politikailag korrekt” feleletként is értelmezhető. Az egyéb felvetésekre adott válaszok ugyanis árnyalják a képet. Szembeszökően sokan értenek egyet azzal, hogy a lebukott versenyző fizesse vissza a támogatást korábbi szponzorainak, ám sokkal kevesebben azzal, hogy a tévétársaságok is lépjenek vissza a doppingfertőzött sportágak közvetítésétől. Azaz a szurkolók egy része sokkal jobban rajong a szakágért, semmint hogy lemondjon róla a tiltott szerek használata miatt. Példaként elég csak a doppingbotrányokkal kidekorált Tour de Franceot citálni, amelynek hegyi szakaszain ma is milliók zarándokolnak a csúcsokra, hogy közelről lássák a karavánt.

Egyébiránt különleges felvetés, hogy a sportoló anyagilag feleljen „tisztaságáért”, azaz fizesse vissza a korábban felvett támogatásait, amennyiben lebukik. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium sportért felelős államtitkársága arról tájékoztatta lapunkat: nincs olyan jogszabály, amelynek nyomán a tárca visszamenőleg követelhetne pénzt a tiltott szerek használatán ért sportolóktól. Megkerestük az ügyben a Magyar Telekomot is: a cég, amely számos honi sportoló kiemelt támogatója, arról informálta a Népszabadságot, hogy minden szerződésében szigorúan szabályozza a doppingkérdést. Amenynyiben egy versenyzőről kiderül, hogy doppingolt, akkor a vállalat azonnal felfüggeszti a kifizetéseit, továbbá haladéktalanul kezdeményezi a kontraktus felbontását, amire a szerződés egyéb feltételei okán joga van. Tóth A. Péter, a cég szponzorációs vezetője ugyanakkor arra is rámutatott: a vállalat 1994 óta szponzorál magyar sportolókat, de a doppingellenőrök eleddig egyetlen pártfogoltjukat sem érték tiltott szerek használatán.

Az idézett kutatás legérdekesebb megállapításainak egyike, hogy a szurkolók sokkal inkább gyanakszanak a külföldi sportolókra, mint honfitársaikra. Kurrens példa a Kovács Ágnes és a Magyar Antidopping Csoport közötti csörte, amelyben a közvélemény annak ellenére állt az olimpiai bajnok úszó mellé, hogy a tények és a szabályzatok kevéssé támasztották alá érvelését.

Nem ismeglepő, hogy a szakemberek amúgy konklúzióként leszögezik: további vizsgálatok szükségesek a drukkerek pontos megértéséhez. Könnyen lehet ugyanis, hogy egy részletesebb kutatás nyomán az a szembeszökően szimplifikált végeredmény születne, amely szerint a rajongók annak hisznek, akinek akarnak...