Elsőségének értékéből az sem von le sokat, hogy a nagy távolság és a tetemes költségek miatt nem csupán a világ élvonalába tartozó magyarok maradtak távol a versenytől, de a kétszeres világbajnok belga Felix Brassuer sem indult.) A nemzetközinek mondott sikerből bennünket értelemszerűen elsősorban a magyar szál érdekel. Vincze Tamást a jó szerencséje, no meg a véletlen hozta össze Boyd Exellel: éppen túladni készült német félvérein, amikor összefutott az ausztrállal. A kölcsönös szimpátia megkönnyítette az üzletet, Vinczének e pillanatban tizenhat lova tréningezik az angliai telepen, ebből a tizenhatból került ki az az öt, amely aktív részvevője volt az amerikai diadalnak.

„A győzelemhez szerencsére is szükség volt – mesélte önkritikusan a 38 éves ausztrál a tápió szentmártoni Kincsem Parkban, ahol a hét végén a tizedik Kincsem Kupa fogathajtóversenyt rendezték, és amelynek Boyd Exell volt a díszvendége. – A nagy vetélytárs, négyszeres világbajnok Chardon verhetetlennek tetszett a díjhajtás után, ráadásul a maratonon is remekelt. Az akadályhajtásban azonban levert egy labdát, így némi időtúllépés dacára is én lettem az első.”

A nem mellékesen hatszoros angol bajnok ausztrál, aki nyolcéves korától rabja a lovassportnak, és aki 21 évesen költözött a szigetországba, tisztelettel emlékezett meg „tanárairól”, a közelmúlt magyar hajtóiról, akiktől, szavai szerint, rengeteget tanult.

Név szerint említette Abonyi Imrét és a sajtótájékoztatón történetesen éppen mellette ülő sportági legendát, Bárdos Györgyöt.

Boyd Exell tudásáról rövidesen a magyar közönség is meggyőződhet: az ausztrál indul a decemberi, a Papp László Sportarénában rendezendő Világ Kupa-versenyen.