Nagy elsősorban anyagi természetű indokokra hivatkozik. Írásában kifogásolja, hogy a válogatott játékosai a világversenyeken 10 eurós, „még a 12 euró/ nap internethasználati díjat sem fedező” napidíjban részesül nek. Szóvá teszi, hogy a spor tolókra kötött biztosítások esetében a kártérítést nem az esetlegesen sérülést szenvedő játékosnak, hanem a szövetségnek utalják, s azt is megemlíti, hogy tizenegy évvel ezelőtt, amikor az ifjúsági Eb-t nyert csapat tagja volt, társaival ellentétben, semmiféle jutalmat nem kapott, mert időközben külföldre igazolt...

Nagy nehezményezi, hogy a kézilabda-szövetség idei büdzséjében szereplő 640 millió forintból miért nem telik edzőtáborokra, illetvemegfelelő körülmények kialakítására. Példának a román vagy a bosnyák válogatottnál uralkodó állapotokat hozza fel, mondván, még ezekben az országokban is különb a kézilabdázók megbecsülése, mint nálunk.

Nagy azt írja, amennyiben a feltételek változatlansága dacára vállalná a játékot a nemzeti együttesben, hiteltelenné tenné magát és eddigi próbálkozásait a társai előtt. Közli, hogy levelével az ügyet lezártnak tekinti, a jövőben a válogatottsággal kapcsolatban újabb nyilatkozatot már nem kíván tenni.