Találj be szépen, kis Balázs!
Aneszteziológiai csoda lehetne a finn–magyar Eb-selejtező első félideje: még a legsúlyosabb álmatlanságban szenvedők is aludnának, mint a bunda a kilátástalan szakasz akár három-négy percétől is. Jellemző a színvonalra, hogy Hyypiä a saját térfelén a tőle hat-nyolc méterre álló Gerához „passzolt”, ő pedig nyomban visszaadta a labdát a finn hátvédnek... Ezeknél is rémesebb érintéseket produkált Rudolf, aki néhány kezdetleges megmozdulásával még az ibolyaszerény mezőnyből is ki tudott tűnni a mérkőzés elején. Már-már arra gondolt az ember (feltéve, hogy nem szenderedett el): a felek nem vennék észre, ha levinnék a kapukat a pályáról, amikor Väyrynen váratlanul –de milyen váratlanul! – a háló felé küldte a labdát, és lövése a felső léc tetején csúszott az alapvonal mögé. Ez a 45. perc eseménye volt, az addigi viszontagságokat pedig Bródy János dalával lehet jellemezni: „Felejtsük gyorsan el, nem történt semmi sem...”
A szünetben az indiszponált Rudolfot lecserélte Egervári szövetségi kapitány, és a helyére beküldött Koman a második félidő elején prímán indította Szalait. Már a szöktetés pillanatában ziccer volt ez, de Jääskeläinen egyenesen kihagyhatatlanná tette a helyzetet szörnyű tempójú kifutásával. Miután a kalandozó kapus félúton járt, amikor a csatár átvette a labdát, Szalai vidáman elhúzott mellette, és tizennyolc méterről az üres kapuba gurított (0-1).
A finn szurkolók tüntetésbe kezdtek – régen boldogok lettek volna, ha csak 1-0-ra vezet Helsinkiben a magyar válogatott –, és még nagyobb lehetett volna körükben az elkeseredés, ha az újabb Koman, Szalai akció végén a gólszerző tíz méterről kapura lő, s nem viszszagurít Heikkinennek. De legalább szöglet következett, és Dzsudzsák beívelését Gera néhány centi híján a jobb sarokba fejelte; a labdát már-már benn láttuk, ám az épphogy a jobb oldali léc mellett ment ki. Nem sokkal ezután, a 80. percben Forssellt elengedte az ír játékvezető és a magyar védelem, de a sokáig csak didergő Király bravúrral hárította a csatár közeli lövését.
A következő Forssell, Király párharcot viszont a finn játékos nyerte. A 85. percben Alexei Eremenko emelt középen a csatár elé, aki körül senki nem volt, így a magyar kapus mit sem tehetett a tíz méterről érkező gurítással szemben (1-1). Az egyenlítés után úgy tetszett, még rosszabb is lehet, de a sérülések miatti hosszabbításban Elek átvitte a labdát a finn térfélre, majd megjátszotta Dzsudzsákot, s az eindhoveni légiós tizennégy méterről, éles szögből védhetetlen lövést küldött a bal sarokba (1-2).
Helsinkiben a 94. percben 1997 óta minden sikerül...
Finnország–Magyarország 1-2 (0-0)
HELSINKI, 15 000 NÉZŐ. JV.: KELLY (ÍR).
Finnország: Jääskeläinen – Pasanen, Heikkinen, Hyypiä, Moisander – Porokara (Alexei Eremenko, 71.), Roman Eremenko, Väyrynen, Sparv (Litmanen, 71.), Sjölund (Kuqi, 81.) – Forssell.
Magyarország: Király – Vermes, Lipták, Juhász, Laczkó (Vanczák, 86.) – Rudolf (Koman, 46.), Vadócz (Pintér, 74.), Gera, Elek, Dzsudzsák – Szalai.
Gól: Szalai (49.), Forssell (85.), Dzsudzsák (94.).
