Németországban amolyan népi mozgalom van kibontakozóban a tikettek ára miatt. Dortmundban odáig fajult a helyzet, hogy ezerhatszáz szurkoló el sem utazott a Schalke elleni ősi rangadóra. A fanatikusok korábban molinón is üzentek a klub potentátjainak: egy állóhelyre szóló belépő nem kerülhet húsz euróba (hozzávetőleg ötezer-ötszáz forintba), ez már mindennek a teteje. A huszonnégy éves Daniel Löscher, a szurkolói kórus előénekese egyenesen pofátlanságnak nevezte a klub üzletpolitikáját. Hozzátette: ha elővételben vásárol jegyet, akkor két euróval többet (!) kóstál a tranzakció, miután a közvetítő cég jutalékát is ki kell pengetni. Ugyanakkor nem árt megjegyezni, hogy a kifogások ellenére 80 720 szurkoló látta a helyszínen a csapat vasárnapi, Bayern München elleni győzelmét. (A nézőszám hozzávetőleg négy magyar bajnoki forduló összlátogatottságának felel meg...) Ám Löschert a hétről hétre csordultig telt aréna látványa sem nyugtatja meg: „Angliában, ahol első és másodosztályú meccsekre már nem létezik – átszámítva – 40 eurónál (csaknem tizenegyezer forintnál) olcsóbb jegy, az áremelések a közönség elöregedéséhez vezettek. Mi nem akarunk szigetországi viszonyokat látni Németország stadionjaiban.”

Szavainak további nyomatékot ad a Werder Bremen szurkolóinak akciója.A csapat drukkereinek kemény magja távolmaradt a Tottenham Hotspur elleni Bajnokok Ligája-mérkőzéstől, mivel a csúcssorozat találkozóira a legolcsóbb tikett is 22 euróba kerül. A drukkerek nyílt levéllel fordultak a klub illetékeseihez; a dokumentumban felhívták a figyelmet arra, hogy Németországban azért van telt ház az összecsapásokon, mert az egyletek megfizethető áron kínálják a belépőket. Ellenben ha a jegyárak tovább emelkednek, akkor a szurkolói utánpótlás egyszerűen eltűnik. „Mit érnek az iskolákban rendezett népszerűsítő előadások és toborzók, ha a Werder mérkőzéseinek belépőjegyeit a tanulók nem képesek megfizetni?” – tették föl a kérdést a vezérszurkolók.

Az angol csapatok találkozóira szóló jegyek kétségkívül drágábbak, mint a német meccsekre érvényes belépők. Ugyanakkor – bizonyos feltételekkel – olcsóbban is be lehet jutni a meccsekre, mint ahogyan azt az idézett német szurkoló megjegyezte. A Chelsea bajnokijaira 35 fontnál kevesebbért a klubtagok sem mehetnek be, az alkalmi drukkerek pedig még borsosabb árat fizetnek a tikettért. A West Hamnél a törzsszurkolók a legalsó kategóriás mérkőzésekért is minimum tizennyolc fontot fizetnek a legolcsóbb helyért, a „kocanézők” pedig dupla összeget készíthetnek elő a jegyért. A meccsek tehát semmiképpen nem számítanak olcsó mulatságnak, hiszen hasonló összegért a West Endre is jegyet lehet váltani egy-egy előadásra. Például a We Will Rock You című darabra vagy a Mamma Mia című, Chelsea-kategóriás előadásra. Alkalmi látogatóként a londoni állatkertbe sokkal olcsóbban válthatunk belépőt, mint egy Premier Leaugetalálkozóra.

A magyarországi arányok a brithez hasonlatosak, azaz a Videoton élvonalbeli bajnokijáért legjobb esetben 1280 forintot fi zetünk, a Katona József Színház Mesél a bécsi erdő című előadására pedig 1400-ért is kifoghatunk egy jegyet. A plázamoziban vetített Tőzsdecápák című filmre 1450 forint a tikett, míg a Veszprém férfi kézilabdacsapatának Kecskemét elleni meccsére 1100 forintért lehetett bejutni. (Az Állatkertbe 1990 forint a beugró.)